Erős fizikai vonzalom kötötte hozzá, és ez akkoriban bőven elégnek tűnt számára. Vidám volt, közvetlen, nem bonyolította túl a dolgokat. Főzni nem szeretett, és nem is tudott igazán, így többnyire pizzát rendeltek vagy beültek valahová enni.

Az alatt a hónap alatt, amíg Vivien vele élt, Márk egyetlenegyszer sem aludt igazán nyugodtan, bár akkor még nem sejtette, hogy ez csak a kezdet.

Vivien mellett töltött hónap alatt Márk egyetlen éjszakát sem tudott igazán végigaludni. A lány nem dolgozott sehol, azt hajtogatta, hogy „keresi önmagát”. Amikor ő reggel elindult a munkahelyére, Vivien még javában aludt, estére viszont már készen állt, hogy újra elcsábítsa valamelyik klubba, ahol ittak, táncoltak, és hajnalig lógtak a pultnál.

A kialvatlanság lassan felőrölte. Egyre feszültebb lett, türelmetlenebb, és pontosan érezte, hogy ez az életforma nem vezet jó irányba. A főnöke gyanakvó pillantásokkal méregette, mintha pontosan tudná, mi zajlik a háttérben. Vivienről sem voltak illúziói: olyan férfiak tartották el, akik készségesen nyitották a pénztárcájukat a csinos külsejéért. Márk érezte, ideje lenne kiszállni ebből a sodródásból, mielőtt az állását is elveszíti. Minden jel erre mutatott. A fizetése úgy tűnt el, mintha lyukas zsebbe öntené. Mégsem volt szíve egyszerűen kirakni a lányt.