– Gyere, kész a vacsora – tette hozzá halkan, mintha ezzel végleg lezárhatná a témát.

Gabriella öt esztendeje ment férjhez Gergőhöz. Nóra az első házasságából született, de a férfi sosem tett különbséget. A barátnői gyakran mondogatták, milyen szerencsés: Gergő tisztességes ember, figyelmes Renátával, az anyósával, és türelmes Nórával is.

Csakhogy Nóra nemrég akkora vihart kavart, hogy alig tudták elsimítani a következményeket.

Gabriella egyelőre hallgatott. Úgy érezte, nincs értelme most terhelni a férjét, amikor végre kezdett egyenesbe jönni az életük. Alig csitult el az egyik gond, máris itt a következő.

Nóra még a főiskolát sem fejezte be, amikor halálosan szerelmes lett. A fiú, Márk, megkérte a kezét. A lány pedig azt hitte, elég érett már ahhoz, hogy saját döntéseket hozzon. Úgy gondolta, az édesanyja élje csak a maga életét, ő pedig majd boldogul egyedül.

Mindezt azonban Gabriella csak akkor tudta meg, amikor Márk humanitárius segélyszállítmánnyal külföldre utazott… és nyoma veszett. A telefonja elérhetetlenné vált, üzenet nem érkezett, mintha a föld nyelte volna el.