Gabriella szinte dermedten hallgatta.

– És ebből mire következtetsz? – kérdezte halkan.

– Arra, hogy a lányt Nóra Seresnek hívják – mondta ki Gergő. – A te lányod. Azt hittem, kicsit már az enyém is. Márk emlékszik rá, de a telefonszámára nem. Hamarosan ide szállítják át a kórházból, és minden vágya, hogy találkozhasson vele.

Gabriella arcából kifutott a vér.

– Igazad van, eltitkoltam előled – vallotta be végül. – Azt gondoltam, fölöslegesen terhelnélek vele. Tévedtem. És ez még nem minden… Nórának kislánya született. A baba egészségi állapota bizonytalan, az orvosok pedig arra próbálják rávenni, hogy mondjon le róla. Ráadásul összefutottam egy szomszéddal, aki furcsa dolgokat beszélt, mintha tudná, hogy Nóra szült. Valami homályos utalásokat tett a gyerekre is, de nem értettem pontosan, mire célzott.

– Lehet, hogy csak beleképzeltem az egészet… Talán már nem is magam miatt aggódom – sóhajtott Gabriella. – Egyszerűen kimerültem, és teljesen összezavarodtam. Fogalmam sincs, mit tanácsoljak a lányomnak.

Gergő elgondolkodva nézett rá.

– Várj csak… melyik szomszéd beszélt veled?

– A földszintről. Miért kérded?

– Semmi különös – felelte lassan. – Csak hallottam, hogy a héten meghalt egy idős asszony a földszintről. Nagyon vallásos volt, sokan gyászolják. Tudod mit? Holnap elmegyünk Nórához, és hazahozzuk őt meg a kislányt. Így lesz a legjobb. A többit majd utána kitaláljuk.

Gabriellát váratlan megkönnyebbülés öntötte el. Mintha napok óta először kapott volna levegőt igazán. Rájött, hogy saját félelmei szorították sarokba.

Másnap reggel, amikor indulni készültek, összefutott egy ismerőssel a lépcsőházban. Rákérdezett Emese Szergejevnára. A válasz hideg zuhanyként érte: az idős hölgy egy hete elhunyt.

Gabriella elsápadt. Amint beültek az autóba, remegő hangon fordult Gergőhöz:

– Hogy történhetett ez? Tegnap még beszéltem vele…

Gergő komoran az útra figyelt.

– Sok rosszal találkozik az ember – mondta csendesen. – De néha vannak megmagyarázhatatlan dolgok is. Mintha valaki előre jelezné, mire készüljünk. Nehéz időket élünk, de bármi történik, emberségesnek kell maradnunk.

Amikor megérkeztek, Nóra már az ajtóban várta őket.

– Anya, eldöntöttem – mondta határozottan. – Hazaviszem a kislányomat. Biztos vagyok benne, hogy rendben lesz. Ne próbáljatok lebeszélni.

Gergő elmosolyodott.

– Jól döntöttél. Fiatal vagy még, de bölcsen határoztál. Minden rendbe jön, meglátod.

Közben Márkot átszállították a városi kórházba, ahol hamarosan teljesen felépült. Nem sokkal később összeházasodtak Nórával, és a kislány a Lilla nevet kapta. Márk ugyanis még a születése előtt különös álmot látott róla – és úgy érezte, a gyermek érkezése mentette meg az életét.

Az életben semmi sem történik véletlenül. Minden esemény a maga idejében és helyén érkezik. A történések láthatatlan szálakon kapcsolódnak egymáshoz, és amikor nem tudjuk, merre induljunk, valahonnan mindig kapunk egy jelzést. Talán attól, aki az emberi sorsokat és a világ rendjét igazgatja. Ki mástól is érkezhetnének ezek a halk, mégis egyértelmű útmutatások…