– Neked aztán szerencséd van a menyeiddel – jegyezte meg ilyenkor valaki. – Az első is tökéletes volt, és a másodikra sem lehet panasz.

– Igen, valóban – felelte Krisztina sokatmondó nyugalommal.

– És szerinted hogyan viselkedjek egész este a volt feleséged társaságában? – kérdezte Réka kétségbeesetten. – Csevegjek vele divatról, receptekről meg az időjárásról?

– Nem is kötelező végig mellette ülnöd – próbálta csillapítani Márk. – Ha akarsz, csak udvariasan köszönsz, és kész.

– Nem muszáj egész este beszélgetned vele – mondta Márk higgadtan. – Több mint húszan leszünk a vacsorán, egy udvarias köszönés bőven elegendő. Ráadásul a fiúk úgysem bírják sokáig a felnőttek társaságát, Eszter pedig előbb-utóbb hazaviszi őket.

Réka annyira zaklatott volt, hogy legszívesebben el sem ment volna az eseményre. Aztán végiggondolta: ha távol marad, azzal csak Krisztina malmára hajtja a vizet. Makacs elhatározással döntött úgy, nem hátrál meg. Élénk képzelete már előre lejátszotta a jelenetet, ahogy az anyósa fondorlatosan Márkot Eszter mellé ülteti, és kétértelmű megjegyzésekkel célozgat a régi kapcsolat „lehetséges folytatására”. Ezért elhatározta, hogy derűt színlel, és emelt fővel jelenik meg a banketten.