– Biztos, hogy a családod nem szervez összejövetelt? – faggatózott Réka bizalmatlanul.

– Fogalmam sincs – vont vállat a férfi. – És ami Esztert illeti: a fiúkkal külföldre utazik az ünnepekre, tíz napra.

– Tessék? – kapta fel a fejét Réka. – Mióta engedhet meg magának ilyesmit egy óvodai szakember? Úgy tudom, ott dolgozik a volt feleséged.

– Nem a mi dolgunk, mennyit keres – felelte higgadtan Márk. – Engedélyt kért, hogy kivihesse a gyerekeket az országból, és megadtam.

– Ha most azt mondod, hogy te vagy a szüleid fizetik az utazást, esküszöm, óriási balhét csapok – csattant fel Réka, és dühösen várta a férje válaszát.

Márk egy pillanatig sem kertelt tovább.

– Adtam a fiúknak valamennyi zsebpénzt, hogy legyen náluk költőpénz – mondta nyíltan. – De az utazás költségeit Eszter párja állja. Úgy tudom, már együtt is élnek.

Réka árgus szemekkel figyelte a férjét.

– És ez téged hidegen hagy? – kérdezte, mintha a legapróbb rezdülésből is következtetni akarna valamire.

– Egyáltalán nem mindegy – válaszolta Márk komolyan. – Az számít, hogy a fiaim biztonságban legyenek, és jól érezzék magukat. Ez az első.

– Csak ennyi? – faggatózott tovább Réka, mintha nem akarna megelégedni ezzel a magyarázattal.

Márk halvány mosollyal próbálta oldani a feszültséget.

– Ha már őszinték vagyunk: egy kicsit irigykedem is. Engem senki sem visz el üdülni – jegyezte meg tréfásan. – Nem hívnál meg valahová?

A könnyed megjegyzés valamelyest lecsillapította Rékát. Az a hír, hogy Eszter életében komoly szereplő tűnt fel, láthatóan megnyugtatta. Krisztináról azonban ez már nem volt elmondható. Ő még mindig dédelgette magában a reményt, hogy egyszer sikerül újra összehozni a fiát az első menyével. Nem mintha rajongott volna Eszterért, de ott voltak az unokák, és a nő jóval kezelhetőbbnek tűnt számára, mint Réka.

– Hát ez hihetetlen – méltatlankodott férjének, Balázsnak. – Én azon töröm a fejem, hogyan lehetne kibékíteni őket, erre ő meg nyaralni megy valami másik férfival.

– Évek óta elváltak – emlékeztette higgadtan Balázs. – Mindkettőjüknek külön élete van. Márk megházasodott, Eszter is talált maga mellé valakit. Talán hagyni kellene, hogy boldoguljanak.

Krisztina azonban más elvek szerint élt. Úgy nevelték, hogy az érzelmeknél fontosabb a kötelesség, a felelősség és az adott szó. Számára a szerelem mulandó dolog volt, a család viszont kötelék. Márk és Eszter döntése – hogy amikor elmúlt az érzés, külön utakon folytatják, mégis kulturált kapcsolatban maradnak a gyerekek miatt – idegen volt tőle.

– Ez így nincs rendjén – morogta magában, amikor egyedül maradt. – Mit ér az a nagy szerelem, ha közben a gyerekek érdekeit kellene szem előtt tartani?

Benedek és Levente azonban egészen másképp látták a világot. Őket nem terhelték a felnőttek elvei és sérelmei. Elfogadták édesanyjuk új társát, természetesen viszonyultak apjuk feleségéhez is, és nem érezték, hogy kevesebb szeretetet kapnának. Számukra anya és apa nem „volt” egymás számára – egyszerűen csak a szüleik maradtak. Minden más részlet lényegtelen volt a szemükben.