Vivien maga elé képzelte, ahogy Gergő a barátainak meséli, milyen kényelmes nála lakni, és közben még követelőzni is lehet.

– Erről most inkább ne beszéljünk – mondta fáradtan. – Késő van.

– Ugyan, dehogy késő! – legyintett a férfi. – Ritkán találkozunk, használjuk ki az időt!

Vivien visszament a nappaliba. Ott Réka épp a kanapét tolta arrébb.

– Mit művelsz? – kérdezte megdöbbenve.

– Átrendezem a teret – lihegte Réka. – Így sokkal praktikusabb lesz. Most rosszul esik be a fény.

– Réka, ez az én otthonom!

– És? – vont vállat a sógornője. – Fizetünk érte, jogunk van kényelmesen érezni magunkat.

Vivien hitetlenkedve nézett Rékára, de még mielőtt bármit felelhetett volna, a nő már újra a kanapét igazgatta, mintha teljesen természetes lenne, hogy vendégként átalakítja a lakást.

Másnap reggel csörömpölésre riadt. Egy csésze darabokra hullásának éles hangja hasított a csendbe. Azonnal a konyhába sietett. Márk épp a földről szedegette össze a porcelán szilánkjait.

– Ne haragudj – morogta zavartan. – Tegnap este kicsit sok volt… még mindig remeg a kezem.