Vivien szó nélkül a kezébe nyomta a seprűt. A díszes készletből való csésze volt az. Két nap alatt a második.

Gergő közben törölközővel a nyakában lépett ki a fürdőből.
– Ugyan, ne csináljunk ügyet belőle! A törött pohár szerencsét hoz – vigyorgott. – Viszont a meleg víz villámgyorsan elfogy. Nagyobb bojlert kéne beszerelni.

– A bojler tökéletesen működik – felelte higgadtan Vivien. – Egyszerűen most többen használjátok.

– De mi visszatérő vendégek vagyunk – jelentette ki a testvére magabiztosan. – Igazodnod kellene hozzánk!

Vivien a kávéfőző mellett állt, és arra gondolt, milyen más volt itt minden néhány héttel korábban. A konyha az ő menedéke volt. Most pedig úgy érezte, mintha egy idegen panzió alkalmazottja lenne a saját házában.

– Vivike – toppant be Réka egy papírlappal a kezében –, mi lesz a reggeli? Összeírtam egy kis menüt: palacsinta, rántotta, frissen facsart narancslé, saláta…

– És ki készíti el mindezt? – kérdezte szárazon.

– Hát te! – nézett rá őszinte csodálkozással Réka. – Ez nem része a szolgáltatásnak?