– Vivikém, beszéljük meg! Kifizetjük azt a hétezer forintot, amit mondtál!

– Elkéstetek – vágta rá. – Innentől hivatalos úton intézzük.

Az ügyvéd türelmesen végighallgatta, közben kérdéseket tett fel, jegyzetelt, majd felpillantott.

– Készült fotódokumentáció?

Vivien elővette a telefonját: a darabokra tört váza, a használhatatlanná vált serpenyő, a parkettán éktelenkedő karcolások mind rajta voltak a képeken. A vásárlási bizonylatok és a serpenyő blokkja is nála volt, a váza szakértői értékbecslése pedig az irattárban.

– Kiváló – bólintott az ügyvéd. – Beadjuk a keresetet. Erkölcsi kártérítést is igényelhetünk. Véleményem szerint legalább ötvenezer forint indokolt.

– Ennyit? – lepődött meg Vivien.

– Teljes mértékben jogos. Ez az ön tulajdona. Nem köteles eltűrni sem rongálást, sem nyomásgyakorlást. Nem szállodát üzemeltet, és nem házvezetőnő a saját otthonában.

Vivien csendesen helyeselt.

Amikor visszaért, a ház már üres volt. Az asztalon egy gyűrött cetli hevert: „Vivi, elment az eszed. Gergő.” Szó nélkül összegyűrte, és a kukába dobta.

A látvány lehangoló volt. A bútorokat elmozdították, a kamrában felfordulás uralkodott, a fürdőszobában kiégett egy izzó. Mindent rendbe kellett tennie, szinte a nulláról. De most legalább csend vette körül.

Két héttel később hivatalosan is benyújtotta a keresetet. Az idézéseket kézbesítették, és még aznap megszólalt a telefonja.

– Vivien, tényleg perre viszed ezt? – kérdezte Gergő idegesen. – Hiszen rokonok vagyunk.

– A rokonság nem mentesít a tisztelet alól – felelte nyugodtan. – A család nem jelenthet betolakodást és rombolást.

– Nem akartunk rosszat! Csak nem gondoltuk át!

– Akkor majd most lesz időd átgondolni – válaszolta. – Vagy önként utaltok. Huszonháromezer forint az anyagi kár, plusz ötvenezer az erkölcsi sérelem.

– Ez őrület! Mire fel?

– Arra, amit a házamban műveltetek. És arra is, hogy „rokoni segítség” címszóval megpróbáltad elszipkázni az ügyfeleimet.

– Az nem bűncselekmény!

– Ezt majd a bíróság eldönti – mondta higgadtan, és bontotta a vonalat.

A hónap végére megérkezett az összeg a számlájára. Vivien új edényeket vásárolt, kifestette a falakat, és klímát szereltetett a hálószobába. Saját magának. Nem vendégek kedvéért.

A nyaraló ismét biztos bevételt termelt, nyugodt keretek között. És a rokonságból azóta senki nem próbált „kedvezményes pihenést” kiharcolni.

Vivien megtanulta: a legfontosabb, amit meg kell védenie, az a saját méltósága és a határai.