– Nem sok… négy-öt körül.

Vivien maga elé képzelte a kertet és a nappalit egy ilyen látogatás után.

– Gergő, ez nem napközi.

– Ugyan már! A gyerekek feldobják a hangulatot – nevetett. – És ők rendesen fizetnének!

Rendesen… Vivien kételkedett. Valószínűbbnek tartotta, hogy megint jönne a „szinte rokonok vagyunk” szöveg és az alkudozás.

– Előbb a ti számlátokat rendezzük – mondta higgadtan. – Mennyivel tartoztok eddig?

– Miért, mennyivel? Hiszen csak tegnapelőtt érkeztünk!

– Ma vasárnap van. Két éjszaka. Az árlistám szerint tizenötezer forint.

– Mennyi?! – hördült fel Márk döbbenten.

– Ne viccelj már, Réka – csattant fel. – Ez rablás!

– Ez a hivatalos díjszabásom – felelte Vivien higgadtan. – Minden vendégre ugyanaz vonatkozik.

– De mi nem „minden vendég” vagyunk! Család vagyunk!

– Rendben – bólintott Vivien. – Akkor legyen családi kedvezmény. Ötven százalék. Így hétezer-ötszáz forint.

– Az is rengeteg! – sopánkodott Réka. – Ennyi pénzünk nincs is…

– Akkor miért mondtátok, hogy fizettek? – kérdezte szárazon.