Eszter hangja metszővé vált.

— Segíteni? Viszonozni? Más pénzéből, titokban? Ez nem segítség, Márk. Ez árulás. A legaljasabb fajta. Egyetlen szóval sem vontál be a döntésbe. A szemembe hazudtál. Arra kényszerítettél, hogy szűkös körülmények között éljek, miközben ti ketten a hátam mögött szervezkedtetek. Számomra nem társat láttál bennem, hanem egy pénzforrást a közös kis játszmátokhoz. „Eszter úgysem jön rá” — nagyjából ennyit jelentettem neked! — tört ki belőle a felgyülemlett düh.

— Én… nem gondoltam, hogy ezt így fogod látni… Megbeszélhettük volna…

— Megbeszélni? Most? Ennyi év hazugság után? — rázta meg a fejét. — Nem, Márk. Itt a vége. Te már döntöttél. Az anyáddal kötöttél szövetséget a feleséged ellen. Nem tudok együtt élni valakivel, aki képes éveken át ilyen tudatosan becsapni. Semmiben sem tudok többé hinni neked. Soha. Beadom a válókeresetet.

Két nappal a botrány után

Eszter a nappaliban ült az ügyvédje mellett, iratokat rendezgetve, amikor megcsörrent a telefonja.

A kijelzőn Kinga neve jelent meg. Eszter vett egy mély levegőt, majd fogadta a hívást.