— …miféle „befizetésekre” hivatkozva talált pénzt? Az a bizonyos gondoskodás kizárólag az én félrevezetésemre épült. És van még valami, ami mindennél súlyosabb: nem arról volt szó, hogy tartott a reakciómtól. Tudatosan hagyott ki engem. Önnel együtt döntött úgy, hogy engem nem illet meg az igazság. Ketten határozták el, hogy a véleményem és az érdekeim eltörpülnek a saját terveik mellett.

— Ugyan már, Eszter, miért csinálsz ekkora ügyet ebből?! Pénzről van szó, félretett egy keveset! Nem szenvedtetek hiányt semmiben! Lakás kellett! Egy férfi kötelessége támogatni az édesanyját, ez alap! Te pedig ahelyett, hogy megértenéd és túllépnél rajta, jelenetet rendezel, és tönkreteszed a fiam életét! Hiszen rendes férj: nem iszik, nem bánt! Komolyan egy kis megtakarítás miatt akarod szétzilálni a családot? Most miattad gyötrődik! Önző vagy! — Kinga hangjából eltűnt a mézesmázos lepel.

Eszter keserűen felnevetett.

— Most látom csak igazán, ki is ön valójában, Kinga. Az imént még „kedves Eszter” voltam, most pedig „önző” és „családromboló”. Pontosan tudja, hogy ez nem pusztán pénzkérdés. A bizalomról van szó, amit Márk éveken át hazugságokkal rombolt le. Arról a tiszteletről, amit egyetlen pillanatra sem kaptam meg tőle. Arról, hogy az önökkel folytatott titkos egyeztetése fontosabb volt számára, mint a házassága. Ön tanította meg neki, hogy velem szemben elfogadható a megtévesztés, ha az az ön javát szolgálja. Most pedig, amikor mindennek következménye lett, rám próbálja hárítani a felelősséget. Egy „jó férj” nem vezeti félre éveken keresztül a feleségét, és nem von ki titokban százezreket a közös kasszából. Ha most szenved, az a saját döntéseinek és az ön tanácsainak az eredménye. Ne beszéljen nekem önzőségről. Ez a hívás csak megerősített abban, hogy helyesen döntöttem.