— Hogy merészelsz így beszélni velem?! Hálátlan vagy! Mi csak jót akartunk! Márk nem ezt érdemli! Még megbánod! — csattant fel Kinga indulatosan.

— Sajnálom, hogy nem érti, miről szól ez valójában. Viszontlátásra, Kinga. Kérem, többé ne keressen — zárta rövidre Eszter, és bontotta a vonalat.

A beszélgetés volt az utolsó bizonyíték arra, hogy abban a közegben, ahol egy anya természetesnek tartja a fia feleségének becsapását a saját érdekei miatt, és ahol a fiú az anyját mindenek fölé helyezi, számára nincs többé hely.

A válás végül csak fél év múltán vált hivatalossá. Márk addig halogatta, amíg lehetett, de végül kénytelen volt beleegyezni. A közös vagyont — a lakást és az autót — egyenlő arányban osztották fel.

❦

— Figyelj, drágám, ha ennyire ellenállhatatlan vágyat érzel arra, hogy megint egy teljes hétre idecsábítsd Kristófot és a családját, akkor kérlek, ezúttal te gondoskodj róluk: szállásold el őket, főzz rájuk, kínáld őket itallal. Én pedig addig átköltözöm a nővéremhez.

— Emese, mi ütött beléd? Minden nyáron jönnek, és eddig sosem csináltál ebből ügyet. Megbántottak valamivel? Én nem hallottam tőlük egy rossz szót sem, sőt, mindig agyon­dicsérnek téged.

— Mit érek én a dicséreteikkel? Belefáradtam, Levente, érted? Kimerít a folyamatos vendégjárás.