– És én? – kérdezte Eszter elcsukló hangon.

– Értem… – morogta Márk, és indulni készült.

– Várj. Lilla marad velem. Te pedig használhatod egyedül a szobátokat. Így megfelel? – tette hozzá gyorsan, engedékenyebben.

A fiú vállat vont, és szó nélkül visszavonult.

Eszter akkor döbbent rá, mennyire megváltozott a fia. Felnőtt benne valami. Több csendre, saját térre vágyott, és talán férfitársaságra is.

Másnap Eszter felhívta Gergőt, és dühösen rátámadt.

– A tartásdíjat akarod megspórolni? Ezért beszéled rá Márkot, hogy hozzád költözzön? Hogy akkor majd felezünk, és nem kell fizetned? Ne mérgezd ellenem!

– Nem erről van szó – válaszolta Gergő nyugodtan. – Márk nagyfiú. Most talán könnyebb neki velem. Engedd meg, hogy kipróbálja. Ha nem működik, visszajön. A pénzt pedig ugyanúgy utalom.

– Gyűlöllek – suttogta Eszter, majd bontotta a vonalat, és a kanapéra dobta a telefont.

Hosszú vívódás után végül mégis beleegyezett. Márk az iskolából minden nap átment hozzájuk. Együtt vacsoráztak, segített Lillának a leckében.