– Mi van, Réka nem tud a kedvedre főzni? – kérdezte Eszter száraz mosollyal, miközben a tányérokat a mosogatóba pakolta.

– Nála nem is lakom. Egy kis garzonban húzom meg magam, emlékszel? – felelte Gergő, és közelebb lépett, mintha meg akarná ölelni.

Eszter pillantása azonban megállította.

– Biztosan másban erős – jegyezte meg hűvösen.

– Eszter… nem érzem jól magam így. Hiányoztok. Te is, a gyerekek is.

– Elég. Menned kell. Hallod? Csörög a telefon – vágott közbe. Az előszobából valóban éles csengés hallatszott.

Az ajtó csukódása után Márk lépett ki.

– Elment? – kérdezte. – Az a nő miatt történt minden?

– Ő nem a barátnőm – felelte Eszter fáradtan.

Márk habozott, majd kibökte:

– Anya… gondolkodtam. Szeretnék apánál lakni egy ideig. Látom rajta, hogy egyedül van. Ő is felvetette. Neked könnyebb lenne, Lillának meg külön szobája lehetne…

– Szó sem lehet róla! – csattant fel Eszter.

– Minden nap átjönnék. Lilláért is elmennék az iskolába…

– Erről nem nyitunk vitát. Elárult minket.

– Én akkor is hozzá mennék. Visszajárnék, ígérem.