– Márk, mostantól több felelősséged van – mondta Gergő komolyan. – Nagyfiú vagy, vigyáznod kell anyára és a húgodra.
Később, amikor a gyerekek már aludtak, Eszter a konyhában ismét Gergő szemére hányta a történteket.
– Ha nem így alakult volna minden… talán ez sem történik meg – suttogta fáradtan.
– Sajnálom – felelte a férfi csendesen. – Márk veletek marad.
Elment ugyan aznap este, de másnap visszatért. Bőrönddel.
– Lehet, hogy nem tudsz azonnal megbocsátani, de kérlek, ne küldj el. A gyerekek miatt… – kérlelte.
– És Réka? – kérdezte Eszter.
– Megbeszéltük, hogy anyagilag segítem. Ennyi. Amikor Lilla eltűnt, rájöttem, mennyire fontos a családom.
Nem egyik napról a másikra, de lassan rendeződni kezdtek a dolgok. Eszter dönthetett volna úgy is, hogy nem engedi vissza Gergőt. De végiggondolta: kinek használna a makacs büszkeség? A gyerekek érdekében végül megbocsátott. Réka többé nem jelent meg az életükben, és két évvel később férjhez ment.
A család törékeny csónakja ismét egyenletesen siklott az élet vizén.
„Csak azok képesek kilökni minket a csónakból, akik velünk együtt eveznek.”
Balázs Semenihin
„A gyermeknevelés legfontosabb színtere a szülők egymáshoz való viszonya – az apa és az anya kapcsolata.”
Levente Alekszandrovics Szuhomlinszkij