– Szia, gyere csak. A többiek még kint vannak, én pedig főzök. Üljünk be a konyhába. Ebédelsz velünk?

– Nem maradok sokáig – rázta meg a fejét Réka, és le sem ült. – Csak mondani szeretnék valamit. Szerelmes vagyok Gergőbe – jelentette ki, és egyenesen Eszter szemébe nézett.

Eszter mellkasát jeges szorítás fogta el.

– Én is szeretem a férjemet – felelte halkan. – Nehéz is lenne nem szeretni. Jó férj és gondoskodó apa.

– Ha már az apaságnál tartunk… gyermeket várok – mondta Réka, tekintetét le sem véve róla.

– Komolyan? Gratulálok – válaszolta Eszter, és a tűzhelyhez fordult, mintha a forrásban lévő leves fontosabb lenne.

– Nem érted – folytatta Réka élesen. – A babát Gergőtől várom. Nyáron történt, amikor te a gyerekekkel a tengerhez utaztál, őt pedig nem engedték el szabadságra. Átmentem hozzátok, nem tudtam, hogy elutaztatok… A többit sejtheted. Még a leghűségesebb férfi is vágyik néha egy kis változatosságra. Nem kényszerítettem semmire. Ő döntött így.

Eszter mozdulatlanul állt, háttal neki.