– Képzeld, egyik férjemtől sem estem teherbe, de a te Gergődtől azonnal – tette hozzá Réka keserű diadallal. – Tudtam, hogy nem meri elmondani neked. Ezért jöttem én. Engedd el őt.

– Ez képtelenség… Hiszen vannak gyerekeink – fordult felé Eszter döbbenten.

– Nekem is lesz hamarosan. Az ő gyereke – hangsúlyozta Réka.

A konyha falai mintha elmosódtak volna Eszter körül. A lába remegett, a szíve fájdalmasan kalapált. Az asztalhoz lépett, és lassan leereszkedett a székre, miközben próbálta felfogni, hogyan hullhat szét egyetlen pillanat alatt mindaz, amit addig biztosnak hitt.

A szavak nem akartak kijönni a torkán. Mire valamennyire összeszedte magát, Réka már nem volt sehol.

Amikor Gergő hazatért a gyerekekkel, a tűzhelyen a borscs majdnem kifutott, Eszter pedig még mindig mozdulatlanul ült az asztalnál, üveges tekintettel bámulva maga elé.

– Mi történt? – kérdezte Gergő, miközben gyors mozdulattal elzárta a gázt, és aggódva a feleségére nézett.

Eszter lassan felemelte a fejét. A szeme száraz volt, de élettelen.