– Milyen kényelmes – jegyezte meg Eszter fáradt gúnnyal. – Rá lehet kenni mindent a nőre, mintha neked semmi közöd nem lenne hozzá. Engem arra kért, engedjelek el. Hát megteszem. Szabad vagy.

– Eszter, kérlek, ne dönts hirtelen! Hibáztam, elismerem. De szeretlek. Csak egy ostoba botlás volt. Az is lehet, hogy nincs is gyerek…

– Miért hazudna? Azt mondta, évek óta beléd szerelmes. Már az esküvőnk óta. – Eszter igyekezett nyugodt maradni, nem akart sírni vagy kiabálni, mégis remegett a keze.

– Beszélek vele újra. Ma már léteznek vizsgálatok, még születés előtt is meg lehet állapítani az apaságot – morfondírozott Gergő.

Aznap éjjel Eszter a keskeny heverőn feküdt le.

– Gyere át a rendes ágyra, ott legalább kényelmesebb – próbálkozott Gergő.

Válaszul csak annyit kapott, hogy a nő a fejére húzta a takarót.

Másnap Márk azonnal érezte, hogy valami megváltozott. Tizenhárom éves lesz hamarosan, nem kellett neki magyarázni semmit – ráadásul előző este is hallott ezt-azt. A szülők alig szóltak egymáshoz, Gergő komoran kerülte Eszter tekintetét. A feszültség Lillára is átragadt, a kislány szokatlanul csendes lett.