Két hét telt el így, amikor Gergő közölte a hírt: a vizsgálat szerint a gyerek valóban tőle van.

– Nem akarok elmenni – mondta kétségbeesetten. – Szeretlek benneteket. Téged és a gyerekeket is.

– Ez már nem lesz olyan, mint régen – felelte Eszter higgadtan. – Te is tudod. Menj hozzá.

– Nem lehetne más megoldás? Valahogy együtt maradni?

– Mire gondolsz? Hogy hármasban élünk majd? És a gyerekek? – csóválta a fejét. – Nem tudnám megbocsátani. Megállok a saját lábamon. A gyerekeink sem kicsik már. Ne aggódj, nem süllyed el a hajó nélküled sem.

Gergő végül összepakolt és elment.

– Hol van apa? – kérdezte Lilla vacsoránál.

– Elutazott dolgozni – felelte Márk az anyja helyett.

– És mikor jön vissza? Nemsokára itt a karácsony… – kezdett nyafogni a kislány.

– Nem mostanában. Egyél, és utána tanulás – szólt rá élesebben Eszter, mire Lilla ijedten hallgatott el. Az anyja korábban sosem emelte fel így a hangját.

Két nappal később, szombaton, Gergő ismét megjelent. Lilla azonnal a nyakába ugrott, Márk is előjött a szobájából, de távolabb maradt.