– Na, mit szóltok egy kis korcsolyázáshoz? Már befagyott a pálya – próbált vidámnak tűnni Gergő.

Lilla örömében tapsolni kezdett. Márk Eszterre pillantott, némán várva a döntését. A nő egy rövid habozás után bólintott.

Márk egy szempillantás alatt eltűnt az előszobában, és rohant felöltözni.

Gergő ettől kezdve sűrűn felbukkant náluk. Eszter pontosan érezte, hogy a férfi nem csupán a gyerekek miatt jön – hiányzott neki az otthon, a megszokott esték, talán még ő maga is. Ennek ellenére egyszer sem kérte, hogy költözzön vissza.

Egyik este Lilla váratlanul megszólalt vacsora közben:

– Apa, miért nem ülsz le velünk enni?

Gergő kérdőn nézett Eszterre. A nő egy pillanatig habozott, majd szó nélkül elővett még egy tányért, és az asztalra tette. A gyerekek azonnal felélénkültek, a levegő megtelt nevetéssel. Eszter szívébe fájdalmas melegség költözött – egy röpke pillanatra úgy tűnt, mintha semmi sem változott volna. Mintha újra együtt lennének.

Nem sokkal később Márk beterelte Lillát a szobájukba.

– Köszönöm a vacsorát – mondta Gergő, miközben felállt. – Hiányzott már az, ahogy főzöl.