A munkámat szerencsére tudtam otthonról végezni. A főnököm rugalmas volt, engedélyezte a teljes távmunka-formát. Egy hét alatt be is kötötték az internetet – kiderült, hogy a faluban már régóta elérhető az optikai hálózat. Így a szakmai életem zavartalanul folytatódhatott.

Márk még kétszer felbukkant. Először békülékenyen érkezett. Azt mesélte, hogy Gabriella azóta az én kedvenceimet főzi, és bánja, hogy túl messzire ment. Hallgattam, de közben pontosan tudtam: semmi sem változott. Az anyósa nem engem hiányolt, hanem azt az embert, aki szó nélkül kiszolgálta. Egy ingyenes házvezetőnőt akart visszaszerezni.

Másodjára már keményebb hangot ütött meg. Vagy hazamegyek vele, vagy beadja a válópert. Nem haboztam: a válást választottam. Láttam rajta a döbbenetet – talán arra számított, hogy sírni fogok, könyörgök, kapaszkodom a házasságunkba. De addigra elfáradtam. Belefáradtam abba, hogy egy nem létező kapcsolatért küzdjek.

A válás gyorsan lezajlott, különösebb botrány nélkül. Nem kértem semmit, csak a személyes holmimat. Amikor Gabriella megtudta, hogy a ház az enyém marad, a tárgyalóteremben jelenetet rendezett. Azt kiabálta, hogy tönkretettem a fia életét. A bíró türelmetlenül rendre utasította, majd kimondta az ítéletet.