A gyomrom összerándult. Rájöttem, hogy megtalálta a nagymamámtól örökölt kis ház papírjait. Tudatosan nem beszéltem erről neki – ismertem a természetét, és azt is, mennyire szereti mások vagyonát a sajátjának tekinteni.

– Az a nagymamám után maradt rám – feleltem halkan, és feljebb húztam magamon a takarót. – Egy öreg, falusi ház. Semmi különös.

– Semmi különös? – A papírokat az ágyra hajította. – Most beszéltem egy ismerősömmel a földhivatalnál. Tizenöt áras telek, nyolcvan négyzetméteres épület! Ez komoly érték! És te hallgattál!

Márk meglepetten fordult felém. Előle sosem titkoltam a házat, csak egyszer sem jutottunk el oda – háromszáz kilométerre van a várostól, és azt terveztem, hogy nyáron majd rendbe teszem.

– Anya, ez Dóra saját öröksége – próbált közbeszólni a férjem, de Gabriella azonnal leintette.

– Saját? Egy családban nincs olyan, hogy saját! Az én házamban laksz, az én kenyeremet eszed, közben pedig ingatlant rejtegetsz! Tudod, mit jelent ez? Már az elején arra készült, hogy faképnél hagyjon! Biztosított magának menekülőutat!