— Azokról a szülőkről beszélünk, akik a saját unokájukat is egy falat kenyérrel a fejéhez vágták szemrehányásként?

A feszült légkört váratlanul egy elegáns öltönyt viselő férfi megjelenése szakította félbe. Határozott fellépése azonnal elárulta, mennyire nem tetszik neki a kialakult helyzet. A bámészkodó alkalmazottakra szigorú tekintetet vetett, mire azok sietve visszatértek a feladataikhoz.

Nóra halkan felhorkant. Gábor igazgató kemény kezű vezető hírében állt, de mindig igazságos volt. Ő segítette át a lányt élete legsötétebb időszakán, amikor a kétségbeesés már olyan mélyre taszította, hogy szinte feladta volna mindent.

— Maga semmit sem tud – vetette oda Emese megvetően a férfinak. – Csak ennek a hálátlan teremtésnek a meséit hallotta, és máris elítéli azokat a nemes lelkű embereket! Örüljön, hogy egyáltalán befogadták őt azzal a… fiúval együtt.

Az asszony folytatni akarta, ám Gábor haragos pillantása láttán inkább elharapta a mondat végét. Bár a szemében még ott vibrált a kimondatlan rosszindulat, egy pillanatra elbizonytalanodott, mintha mérlegelné, meddig mehet el ebben a nyilvános jelenetben.