– Elmegyek – vetette oda sértetten. – De jegyezze meg: ha Nóra nem támogatja a szüleit, bírósághoz fordulnak! És akkor úgyis fizetnie kell!

– Az ajtó arra van – intett Gábor a háta mögé. – Ami pedig a fenyegetéseit illeti: Nóra mellé odaállítom a cég ügyvédjét. Kiváló szakember. Majd meglátjuk, ki marad alul.

Csak amikor az ajtó végleg becsukódott Emese mögött, mert Nóra megszólalni.

– Köszönöm, Gábor – mondta fáradtan. – Már nem tudtam, hogyan rázzam le. Amikor anyám rájött, hogy tőlem nem kap pénzt, rögtön Emeséhez rohant segítségért. Ő aztán nem ismer határokat. Három hete folyamatosan zaklat. Még Leventét is lesi a ház előtt. Komolyan fontolgatom, hogy rendőrt hívok.

– Megoldjuk – felelte a férfi egy halvány mosollyal, majd körbenézett az irodában. – A munkanap közepén tartunk. Ugye mindenkinek van dolga? Ha nincs, szívesen adok.

Az alkalmazottak kórusban bizonygatták, mennyire el vannak havazva, ám amint Gábor eltűnt a folyosón, a billentyűzetek kattogása elhalt, és minden tekintet Nórára szegeződött.

– Tudjátok, mit mondanak a kíváncsiskodókról – jegyezte meg keserű iróniával. – Inkább elmesélem én, mielőtt szárnyra kapnak a pletykák. De kérlek titeket, ne vigyétek tovább.

Néhány órával később már a zsúfolt kisbuszon ült, karjában szorosan magához ölelve ötéves fiát. A koszos ablakon át bámulta az elsuhanó utcákat, de alig érzékelte a külvilágot. A férjét, azt az embert, akit mindennél jobban szeretett, tizenöt évre ítélték. Ott volt a tárgyaláson, hallotta a bizonyítékokat, tudta, hogy a döntés jogos volt – mégis, a szíve képtelen volt belenyugodni abba, hogy ilyen hosszú időre elveszítette őt.

Mégis, újra és újra próbálta magában mentegetni Gábort. Legalább önmaga előtt szeretett volna valami magyarázatot találni a történtekre. De bármennyire erőltette is, az érvei gyengének és erőtlennek bizonyultak.

A legsúlyosabb gond azonban nem is ez volt, hanem az, hogy Nórának és a kisfiának egyszerűen nem maradt fedél a fejük felett.

A férje családja könyörtelenül kitette őket a lakásból. Azzal vádolták a nőt, hogy ő hajszolta bele Gábort a végzetes döntésbe. Szerintük folyton panaszkodott a pénzhiány miatt, és a férfi csak azért keveredett bűnügybe, hogy eleget tegyen az elvárásainak. Nóra hiába tiltakozott. Fogalma sem volt arról, mire készül a férje. Ráadásul később az is kiderült, hogy Gábornak már az esküvő előtt is akadt dolga a törvénnyel, amit akkor még sikerült elsimítania.

Most viszont utolérte a múltja. A vád pedig olyan természetű volt, amelyről mindenki suttogva beszélt.

Amikor Emese értesült a történtekről, azonnal közölte a lányával, hogy csak akkor hajlandó befogadni őt és Leventét, ha haladéktalanul beadja a válókeresetet. Nem akarta, hogy a család nevét szégyen érje.

– A gyerek tiszta apja – morgolódott Hajnalka, miközben ellenszenvvel figyelte a csendben játszó kisfiút. – Meglátod, belőle is bajkeverő lesz! Add be intézetbe, különben sosem lesz rendes életed! Egy normális férfi sem vállal fel egy ilyen terhet. És nálam aztán ne élősködjetek!