Emese ajka megremegett, mintha még vissza akarna vágni, aztán dacosan felszegte az állát.

– Miért is fognám vissza magam? – csattant fel újra. – Az ilyen gyereknek intézetben volna a helye, nem tisztességes családban! Ilyen örökséggel…

Gábor ekkor egy lépéssel közelebb lépett hozzá. Árnyéka rávetült az asszonyra, hangja pedig hűvösen és fenyegetően csengett.

– Hívjam a biztonságiakat, vagy egyedül is megtalálja a kijáratot?

Emese bátorsága egy pillanat alatt elpárolgott. Nórával szemben könnyű volt keménykednie – tudta, hogy a lány csendben tűr. Most azonban más volt a helyzet.

– Elmegyek – vetette oda sértetten. – De jegyezze meg: ha Nóra nem támogatja a szüleit, bírósághoz fordulnak! És akkor úgyis fizetnie kell!

– Az ajtó arra van – intett Gábor a háta mögé. – Ami pedig a fenyegetéseit illeti: Nóra mellé odaállítom a cég ügyvédjét. Kiváló szakember. Majd meglátjuk, ki marad alul.

Csak amikor az ajtó végleg becsukódott Emese mögött, mert Nóra megszólalni.

– Köszönöm, Gábor – mondta fáradtan. – Már nem tudtam, hogyan rázzam le. Amikor anyám rájött, hogy tőlem nem kap pénzt, rögtön Emeséhez rohant segítségért. Ő aztán nem ismer határokat. Három hete folyamatosan zaklat. Még Leventét is lesi a ház előtt. Komolyan fontolgatom, hogy rendőrt hívok.