– Mire készülsz?

Nóra az ablakhoz lépett, kinézett a havas utcára.
– Tudod, eddig minden szilvesztert kettesben töltöttünk. Idén nem így lesz. Meghívom az összes barátunkat.

– És?

– És nem fogok tovább úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Ha van igazság, derüljön ki mindenki előtt.

– Biztos vagy ebben?

– Teljesen. Sokat gondolkodtam rajta, miért viselem el ezt. Félek az egyedülléttől? Vagy csak megszokás? De amikor megláttam azt az üzenetet… rájöttem, hogy a legnagyobb veszteség az lenne, ha a saját önbecsülésemet adnám fel.

A sütő ekkor élesen sípolt.

– Segítesz kivenni a pulykát? – fordult vissza Nóra. – Aztán befejezzük a fát. Ha már a férjemnek ennyire fontos a munkája.

– Persze. De mi a következő lépés?

Nóra halványan elmosolyodott, szemében különös fény villant.
– Majd meglátod. Ez a szilveszter emlékezetes lesz. Mindenkinek. Főleg Gábornak.

Pontban kilenckor nyílt az ajtó. Gábor lépett be, kissé feszülten. Nóra derűs arccal fogadta, és segített levenni róla a kabátot.

– Milyen volt a megbeszélés? – kérdezte könnyed hangon.