Diána elismerően füttyentett. – Ez már stratégia! Tetszik, ahogy gondolkodsz.

Este Gábor feltűnően jókedvűen érkezett haza.

– Na, milyen volt az a nagy prezentáció? – kérdezte Nóra ártatlan arccal.

– Kiválóan ment. Az ügyfél teljesen elégedett – felelte gondolkodás nélkül.

– És hol tartottátok?

– Az irodában, természetesen – válaszolta, majd egy pillanatra megtorpant. – Miért kérdezed?

– Csak érdekel. Kérsz vacsorát? A kedvenc steak-edet készítettem.

– Annak nem tudok ellenállni – mosolyodott el Gábor, és leült az asztalhoz, mit sem sejtve arról, hogy az ünnepi estére már minden apró részlet gondosan elő van készítve.

A vacsora végére Gábor szemmel láthatóan kiengedett. A bor, a gondosan elkészített étel és Nóra kedvessége megtette a hatását. Az asszony aznap este különösen figyelmes volt: érdeklődve hallgatta a férje munkahelyi történeteit, jóízűen nevetett még a gyengébb poénjain is, és felvetette, hogy nézhetnének meg együtt egy filmet, mint régen.

– Ja, egyébként rendeltem karaokét a szilveszteri bulira – jegyezte meg könnyedén, mintha csak azt közölné, hogy vett még egy üveg pezsgőt.

Gábor félrenyelte a bort.
– Karaokét? Hiszen tudod, hogy nem énekelek.

– Ugyan már – legyintett Nóra. – A harmadik pohár pezsgő után itt mindenki dalra fakad. Tavaly a céges partin sem kellett sokáig győzködni téged. Emlékszel, mit műveltél?

– Nem emlékszem semmire! – vágta rá gyorsan.

– Sebaj. Én felvettem. Biztos, ami biztos – mosolygott sejtelmesen.

Másnap Nóra találkozott Márkkal, a közös barátjukkal, aki mellesleg DJ-ként dolgozott.

– Szóval pontosan meghatározott dalokat szeretnél, meghatározott sorrendben? – kérdezte a férfi, miközben a laptopját állítgatta.

– Pontosan. És ezt a számot – mutatta a telefonja kijelzőjét – akkor indítsd el, amikor intek.

Márk felvonta a szemöldökét.
– „Minden érted” Balázstól? Most komolyan?

– Teljesen komolyan. Ez a kedvence. Vagyis… hamarosan az lesz – felelte Nóra higgadtan.

Szilveszter előtt egy nappal Nóra gondosan borítékokba csúsztatta a kinyomtatott fényképeket. Precízen, módszeresen haladt, mintha egy fontos projekt utolsó simításait végezné.

– Mit szervezkedsz ennyire? – dugta be a fejét Gábor a szobába.

– Apró meglepetés a vendégeknek – felelte ártatlan mosollyal. – Holnap igazán emlékezetes este lesz.

– Nem lenne jobb mégis kettesben ünnepelni? – próbálkozott bizonytalan hangon a férfi.

– Drágám, mindenkit meghívtunk. Már késő lenne visszamondani. Ja, és szóltam a kollégáidnak is.

– Melyik kollégáknak? – kérdezte feszülten.

– Az összesnek. Így az igazi. Egyébként ismered Renátát? Mintha egy irodában dolgoznátok.

Gábor arca elsápadt.
– Renátát? Nem… nem igazán ugrik be.

– Furcsa. Nekem úgy tűnt, elég közeli a kapcsolatotok. De majd holnap bemutatsz neki rendesen – zárta le a témát Nóra.

Amint a férfi a zuhany alá állt, Nóra elővette a telefonját.
– Szia, Eszter? Igen, minden a terv szerint halad. Holnap felejthetetlen buli lesz. Képzeld, még tortát is rendeltem meglepetéssel. Nem, nem hashajtót – nevetett halkan. – De Gábornak biztosan tetszeni fog. Főleg a felirat.