– Rendben zajlott. A szokásos – felelte a férfi, de mintha ideges lett volna. – Látom, sokat haladtál.

– Igen, Eszter átjött segíteni – mondta Nóra nyugodtan. – Egyébként, Gábor… szeretnék veled beszélni valamiről.

– …szeretnék veled beszélni valamiről.

– Miről van szó? – kérdezett vissza Gábor, miközben leült az előszobai székre, hogy levegye a cipőjét.

– Arra gondoltam, mi lenne, ha idén nem kettesben búcsúztatnánk az évet – mondta Nóra könnyed hangon. – Hívhatnánk néhány barátot, csinálhatnánk egy igazi, pezsgős, hangos szilvesztert.

A férfi egy pillanatra megmerevedett. – De hát mi mindig csak mi ketten… – kezdte, majd elharapta a mondat végét.

– Pontosan ezért – mosolygott rá a nő. – Jó lenne valami újdonság. Nem bánod, ugye?

– Dehogy bánom – vont vállat Gábor, ám közben ösztönösen a telefonjához nyúlt, mintha ellenőrizni akarna valamit. – Ha te ezt szeretnéd…

– Remek. Akkor eldőlt. Már össze is írtam, kit hívjunk meg.

Aznap éjjel, amikor már lekapcsolták a lámpát, Nóra a sötétben hallotta a halk pötyögést a férje oldaláról. A képernyő fénye időnként felvillant. Elmosolyodott. Három nap volt hátra az év utolsó estéjéig, és biztos volt benne, hogy ez az ünnep senkinek sem lesz közömbös.