A jogász a kezébe vette a borítékokat, majd felnézett rá.
— Gábor, még ki sem bontotta őket… — mondta jelentőségteljes hangon.

A jogász egy pillanatnyi habozás után visszanyújtotta neki a borítékokat.

— Elnézést… akkor bontsa ki most — tette hozzá csendesebben.

Gábor kelletlen mozdulattal feltépte az elsőt. Amikor átfutotta a sorokat, elsápadt. A keze remegni kezdett, ahogy sorra bontotta fel a többit is. A betűk összefolytak a szeme előtt, mintha köd ereszkedett volna az elméjére.

Hirtelen felpattant, és az ajtó felé indult.

— Gábor, hová megy? És az iratok? — szólt utána a jogász.

Gábor visszanézett, de egyetlen szó sem jött ki a torkán. Az arca üres volt, tekintete zavaros. Válasz nélkül távozott.

Az autóba ülve tövig nyomta a gázt, és szinte eszeveszett tempóban hajtott vissza a laborba. Berontott az épületbe, és az első pultnál megszólította a nővért:

— Kérem… mondja meg, mekkora az esélye, hogy egy ilyen DNS-vizsgálat téved?

A nő átvette tőle a papírokat, gyors pillantást vetett rájuk.

— A pontosság 99,99 százalékos — felelte együttérző hangon. — Sajnálom.