Tisztában volt vele, hogy Ildikó legfőbb célja az, hogy kiszorítsa őt a lakásból. Ezt az örömöt azonban nem akarta megadni neki – már csak azért sem, mert szerette Márkot. Voltak gondjaik, igen, de melyik házasság mentes a konfliktusoktól? Elhatározta, hogy nem hagyja magát, és megvédi a saját boldogságát, bármi áron.

Aznap este Márk váratlanul megszólalt:

– Miért vagy ilyen komor, Nóra?

A nő felsóhajtott. Vajon azzal kezdje, hogy Ildikó szinte nyíltan ellenséges vele, vagy azzal, hogy a férje rákiabált?

– Haragszol rám? – kérdezte Márk békülékenyebb hangon. – Csak fáradt voltam… nem akartam kiabálni.

Pontosan tudta, hogy ez a néhány mondat rendszerint elég ahhoz, hogy Nóra megenyhüljön. Tisztában volt a felesége érzelmeivel, és időnként élt is ezzel az előnnyel. Egy kis gyengédség, némi melegség a hangjában, és máris oldódik a feszültség.

– Mit szólnál, ha hétvégén elmennénk színházba? Csak mi ketten…

Márk finoman megcsókolta. Nóra elmosolyodott, engedve a közelségnek, mégis átfutott rajta a gondolat, hogy Ildikó bizonyára valamilyen módon megint csatlakozni akar majd hozzájuk. Most azonban nem akarta elrontani a pillanatot. Elhessegette a rossz érzéseit, és viszonozta a csókot.

Éjszaka sokáig ébren feküdt. Hallgatta Márk egyenletes lélegzését, és a sötétben meredt a plafonra. Elképzelni sem tudta az életét nélküle. Ha ez így van, akkor valamit kezdenie kell a helyzettel – főként az anyósával. De hogyan?

Ildikó esze ágában sem volt elköltözni. Így tudta szemmel tartani a fiát, és ezt a pozíciót nem adta volna fel önként. Márk pedig szintén nem vágyott külön életre az édesanyjától; a házasság előtt is vele élt, és ez a felállás azóta sem változott.

Nóra pontosan tudta: ha nyíltan szembeszállna Ildikóval, könnyen ő húzná a rövidebbet. Márk soha nem engedné, hogy bárki bántsa az anyját.

Ez egyrészt tiszteletre méltó volt – felelősségteljes, gondoskodó fiút mutatott. Nóra ezért is szerette. Másrészt azonban egyre jobban kimerítette, hogy a férje minden helyzetben az anyja mellé áll, még akkor is, amikor nyilvánvalóan nem neki van igaza. A gondolatok sokáig kavarogtak a fejében, mígnem lassan körvonalazódni kezdett benne valami, ami talán kiutat jelenthet.

Az érzés, hogy Márk még a nyilvánvaló helyzetekben is inkább az anyjának ad igazat, különösen akkor fájt Nórának, amikor Ildikó szemmel láthatóan tévedett.

Hajnal felé azonban, amikor már képtelen volt tovább forgolódni, lassan összeállt benne egy terv. Szinte meg is lepődött, mennyire kézenfekvő az egész. Hogyhogy eddig nem jutott eszébe? Hiszen olyan egyszerű.

Ráadásul otthonról dolgozott, így minden adott volt ahhoz, hogy gond nélkül megvalósítsa az elképzelését.

Másnap reggel rögtön hozzá is látott.

– Márk, ebben a hónapban rengeteg a munkám – sóhajtotta panaszos hangon. – Attól tartok, a háztartásra most alig marad időm.

A férfi együttérzően nézett rá, elkapta a felesége fáradtnak tűnő pillantását, majd bólintott.

– Beszélek anyával. Addig is főzhetne, meg elintézhetné a lakás körüli dolgokat.

Nóra hálás mosollyal jutalmazta, s még egy gyengéd csókot is nyomott Márk arcára. Nem tudta, mennyi idő kell majd a terve kibontakozásához, de egy percig sem akart tovább várni.