Két hét telt el így, feszültséggel telve, amikor végül nem bírta tovább.

– Mondd csak, elhitted, amit a lányod sugdosott? – kérdezte élesen. – Ne nézz így rám. Hallottam a beszélgetéseteket. Akkor még büszke voltam rád, amiért megvédtél. Talán nem kellett volna?

Gergő zavartan félrefordította a tekintetét.
– Ugyan már… de be kell látnod, a fiúk tényleg nem hasonlítanak rám. Ráadásul a családunkban soha nem voltak ikrek…

Ez már sok volt.

– Akkor menj vissza Vivienhez és Eszterhez! – csattant fel Nóra. – Ne szenvedj itt velünk! Adj egy kis időt, hogy találjak másik lakást, és elköltözünk. Az ilyen apa nem hiányzik a fiaimnak.

Gergő próbált még mondani valamit, de szavai erőtlenül hullottak a levegőbe. Látszott rajta, hogy fejben már döntött. Néhány órán belül összepakolta a legszükségesebb holmiját, és szó nélkül távozott.

Nóra sokkos állapotban maradt utána. A férje még csak kísérletet sem tett arra, hogy megmagyarázza a kételyeit vagy bocsánatot kérjen. Soha, egyetlen okot sem adott neki féltékenységre. Mégis kitől születhettek volna a gyerekei, ha nem tőle?

– Miért nem csináltatsz egy vizsgálatot, és teszed az orra alá az eredményt? – vetette fel Kinga, akivel a szülészeten ismerkedtek meg, és azóta is tartották a kapcsolatot.

– Szó sem lehet róla! – háborodott fel Nóra. – Nem fogok bizonygatni semmit. Csak ürügyet keresett, hogy visszamehessen ahhoz a… Vivihez.

– Jó ember a férjed, csak könnyen befolyásolható – sóhajtott Kinga. – Ha nem tartod kézben, más fogja. Egyedül két gyerekkel nem lesz könnyű.

– Megoldom – zárta rövidre Nóra.

Ám a „megoldom” a valóságban korántsem ment simán. Dolgozni nem tudott elmenni, az édesanyjától nem kérhetett segítséget, Gergőt pedig nem akarta visszakönyörögni.

Végül a férfi egy hónap múlva magától jelent meg az ajtóban.

– Bocsáss meg! Ostoba voltam – mondta könyörgő hangon.

– Kíváncsi lennék, mi késztetett erre a hirtelen felismerésre – felelte Nóra hűvösen.

Gergő kerülte a tekintetét.
– Elvégeztettem a tesztet. Mi mást tehettem volna? Nem lehet így élni, állandó kételyek között – tette hozzá már-már kihívóan.

Nóra nem küldte el. A gyerekeknek szükségük volt az apjukra. Gergő azóta minden erejével azon van, hogy visszanyerje a bizalmát, de a kapcsolatuk egyelőre inkább hasonlít békés együttélésre, mint házasságra. Eszter pedig azóta sem tette be a lábát hozzájuk.