Erika – Gergő édesanyja – nem is rejtette véka alá a csalódottságát. Erősen számított rá, hogy a fiatalok állják majd a renoválást. A terv dugába dőlt, és ezt nem hagyta szó nélkül. Ráadásul Lilla, Gergő húga továbbra is az anyjával élt, és esze ágában sem volt önállósodni.

Gergő persze igyekezett Rékára hárítani a felelősséget, mintha minden az ő döntése lett volna. Erika azonban már korábban sem szívlelte különösebben az új menyét. Az esküvő szervezéséből teljesen kimaradt, mert Réka mindent a saját elképzelése szerint intézett. Így hát egy újabb sérelmi pont már nem sokat változtatott az összképen.

Amikor megszületett a kislányuk, a lakás kezdett szűknek bizonyulni. Eleinte csak félhangosan emlegették a hitel lehetőségét.

– Majd ha visszamegyek dolgozni, és látjuk a közös bevételt, akkor átgondoljuk – tervezgette Réka. – Ha kell, ezt a lakást beszámíthatjuk önerőnek.

Csakhogy amikor letelt a gyermekgondozási idő, a valóság jóval prózaibb volt. A keresetük épphogy fedezte a mindennapokat, félretenni nem tudtak. Gergő munkahelyén gondok adódtak, maradt ugyan állása, de a fizetése jócskán megcsappant. Gyakorlatilag Réka jövedelme tartotta el a családot.

Idővel azonban rendeződni kezdtek a dolgok. Gergőnél stabilizálódott a helyzet, Rékát pedig előléptették. Alig kapaszkodott feljebb a ranglétrán, máris jött az újabb hír: ismét gyermeket vár.

– Most rajtad a sor – mondta komolyan a férjének. – Ha nem tudsz biztos fizetést kiharcolni, nagy bajba kerülünk.

– Intézem – felelte Gergő elszántan. – Megoldom.

És valóban megtette. A következő hónaptól harminc százalékkal nőtt a bére, aztán újabb tíz, majd tizenöt százalékos emelést kapott.

– Látod? Ezért szeretlek – nevetett Réka megkönnyebbülve. – Így már nyugodt szívvel vállalom a babákat.

Azt azonban egyikük sem sejtette, hogy az ikrek érkezése mekkora felfordulást hoz majd. Hárman még éppen elfértek a lakásban, a kislánynak leválasztott kuckóval. De öten? Ahogy a fiúk nőnek…

Réka alig pár héttel a szülés után már a konyhaasztalnál ült, előtte jegyzetfüzet és számológép.

– Gergő, számoltam egyet – kezdte komolyan. – Képzeld, meg tudnánk célozni egy háromszobás lakást hitelre, úgy, hogy a mostanit nem adjuk el.

– Ez most komoly? – kerekedett el a férfi szeme. – Hogy fér ez bele?

– Az ikrek után jár támogatás. Ezt felhasználhatnánk önerőként. A garzont pedig kiadnánk bérbe.

Részletesen elé tette a számításait, minden költséggel és várható bevétellel.

– Amíg itthon vagyok velük, a bérleti díj fedezné a törlesztő egy részét – magyarázta eltökélten. – Így nem kellene lemondanunk a nagyobb lakásról, és hosszú távon is jobban járnánk.

Gergő hallgatta, nézte a sorokat, az összegeket, és lassan kezdett körvonalazódni előtte egy új lehetőség. A háromszobás otthon gondolata már nem is tűnt elérhetetlen álomnak.

A számok mögött kirajzolódó jövőkép végül Gergőt is meggyőzte.

Nem sokkal később aláírták a szerződést a háromszobás lakásra. Költözés, dobozok, összeszerelés, rokonok sürgölődése – néhány hét alatt teljesen átrendeződött az életük. Amikor az utolsó képet is felakasztották a falra, még egy szerény lakásavatót is tartottak. Úgy tűnt, minden a terv szerint alakul.