Egy alkalommal kedvezményes, egyhónapos üdülési lehetőség adódott mindhárom gyereknek. Vétek lett volna kihagyni. Ráadásul régóta terveztek egy alapos felújítást a lakásban – amíg a gyerekek távol vannak, ideális az időzítés.

Réka ezért belépett az online banki felületre, hogy átutalja a szükséges összeget. A képernyőt nézve azonban megdermedt.

A számla egyenlege jóval alacsonyabb volt a vártnál. Szinte üres.

Először technikai hibára gyanakodott. Frissített, újra belépett, ellenőrizte a tranzakciós listát. Aztán meglátta a rendszeres, kisebb-nagyobb átutalásokat – mind ugyanarra a névre.

Amikor rájött, hová tűnt a pénz, egy pillanatig sem habozott. Felkapta a táskáját, és egyenesen Erikához indult, hogy azonnal visszaszerezze, ami a gyerekei jövőjéhez tartozik.

Ha Lillát nagy nehezen még sikerült is kordában tartania, az anyósával egészen más csata várt rá.

Réka már az ajtóban robbant.

– Azonnal adja vissza azt a pénzt, amit Gergő magának utalt! – csattant fel köszönés helyett. – Semmi joga nem volt odaadni! Az a gyerekek megtakarítása!

Erika azonban egy pillanatig sem maradt adós a válasszal. Szinte azonnal felcsavarta a hangerőt, mintha versenyezni akarna Rékával.

– Az utolsó fillért is még azelőtt láttam tőle, hogy te megszülted volna az ikreket! – harsogta. – Akkor még tudta, mi a kötelessége egy fiúnak, hozta az anyjának a pénzt! Aztán hirtelen fontosabb lett neki a családja meg a gyerekei. Azóta egy vasat sem kaptam tőle!

Ez volt az első hideg zuhany. Tehát Gergő már korábban sem úgy viselkedett, ahogy azt Réka hitte – különösen nem akkor, amikor ő a második terhessége előtt állt.

– Ez hazugság! – vágta rá Réka, de a hangja már kevésbé volt magabiztos.

A következő pillanatban kivágódott a szobaajtó, és Lilla rontott ki rajta.

– Ne merd anyát hazugnak nevezni! – támadt rá Rékára. – Gergő egy sunyi alak! Se nekünk nem segített, se anyának! A lakásba is csak pénzért engedett be! Miféle testvér az ilyen? Ha Petra nincs, már az utcán lennénk!

Második meglepetés. Lilla nem egyedül lakott az albérletben, hanem valami Petrával. És Gergő rendszeresen járt hozzájuk, állítólag azért, mert mindig akadt valami javítanivaló: csöpögő csap, zárlatos vezeték, széteső bútor…

– Aztán az a féreg engem rakott ki onnan, Petrát meg ott hagyta! – tette hozzá Lilla keserűen.

Harmadik csapás. Gergő azt állította, a lakás üresen áll.

– Összejött vele – folytatta Lilla –, és azért penderített ki, hogy ne legyek útban!

Negyedik meglepetés. És Réka sejtette, hogy még nincs vége.

A heves szóváltás végül kölcsönös átkozódásba fulladt, Réka pedig kiviharzott a házból, és egyenesen a lakáshoz sietett. Ott azonban újabb arculcsapás várta.

Petra valóban ott élt. Alig lehetett több huszonévesnél, legalább tizenöt évvel fiatalabb Rékánál. Ráadásul szemmel láthatóan gyermeket várt.

– Mit keres itt? – kérdezte Réka jeges hangon.

– A párom engedett be – felelte a lány sértődött büszkeséggel. – Közös babánk lesz. Magát nem is ismerem. Legyen szíves távozni, különben felhívom őt!

– Csak tessék – mondta Réka, és keresztbe fonta a karját.