– Lilla, ne arra! Ott gödör van! – csattant fel ismét az anya hangja.

A kislány ekkor kiszabadította magát, leugrott, és a kerítés felé szaladt. Emese sóhajtva húzódott el az ablaktól. Rossz előérzet telepedett rá. Úgy tűnt, a nyugodt hétköznapok, amelyeket Zoltánnal eddig éltek, végleg tovatűntek.

Aznap este, lefekvés előtt még kiment egy kicsit a kertbe friss levegőt szívni. A sűrű, örökzöld bokrokból álló sövény mögül halkan felcsendült egy gyerekhang. Emese megállt, és figyelni kezdett. Lilla énekelt. A hangja tisztán csengett, akár egy apró üvegharang, de a dal szövege különös nyugtalansággal töltötte el.

– Anyukám drága, szép és jó, te vagy nekem a legjobb… nagyon szeretlek… hamarosan újra mosolyogsz majd, ne félj semmitől, én megmentelek…

A szavak nem illettek egy ilyen kicsi gyerek szájába. Az éjszaka Emese számára zaklatottan telt; vadállatokkal álmodott, amelyek fenyegetően morogtak körülötte.

Reggel kopogás riasztotta fel. Az ajtóban Gabriella állt.

– Jó reggelt, Emese! Ne haragudjon, hogy csak most jövök, már korábban szerettem volna átugrani, de teljesen elhavazódtam. Megérkeztek a fiatalok: Márk hazahozta Rékát és Lillát, aztán már ment is dolgozni. Gondolom, hallották őket tegnap…

– Hallottuk bizony – felelte Emese, és nem próbálta tagadni, hogy fültanúja volt az érkezésnek.

Gabriella kissé tétován folytatta:
– Régóta készülök rá, hogy kikérjem a tanácsát. Most pedig, hogy maga is látott-hallott ezt-azt… nem zavarom?

– Ugyan, jöjjön csak, teljesen ráérek – invitálta be Emese, és hellyel kínálta a nappaliban.

A szomszédasszony sóhajtott, mielőtt megszólalt volna.
– Nem is tudom, hogyan kezdjem. Talán senki nem hinne nekem, de már régóta nyomaszt valami, és muszáj megosztanom valakivel. Márk és Réka még a technikumban ismerkedtek meg. Első pillanattól fogva megkedveltük a lányt. Kedves volt, figyelmes, csinos és tanult… – hangja elhalkult, mintha a folytatás súlyát mérlegelné.

– …és tanult is, komoly tervei voltak – folytatta Gabriella halkan. – Nagyon jó hatással volt Márkra. Amióta együtt voltak, a fiam összeszedettebb lett, jobban odafigyelt a tanulásra, és végül kitűnő eredménnyel fejezte be a technikumot. Nem sokkal később össze is házasodtak.

Egy pillanatra elmosolyodott, majd ismét elkomorult.

– Mi, Réka szüleivel – Ágnessel és Gergővel – közösen segítettünk nekik az első lakás önrészében. Úgy gondoltuk, könnyebb lesz az indulás, ha mögöttük áll a család. Mindketten jó állást kaptak szinte azonnal a diplomájuknak köszönhetően. Minden olyan szépen alakult… Két év múlva megszületett Lilla, a kis unokánk, akiért egyszerűen rajongunk.

A hangja itt megremegett.

– Csakhogy az utóbbi időben Rékával valami nincs rendben.

Emese kérdőn nézett rá, de nem szólt közbe.

– És nem csak vele – tette hozzá Gabriella idegesen összefonva a kezét. – Lilla is furcsákat mond néha. Olyasmiket, amik egy ilyen korú gyerektől… hát, nem megszokottak. Fogalmam sincs, mire véljem. – Szemében könnyek csillantak.

– A nyaralót is azért vettük nekik – folytatta –, mert Márk annyira szereti Rékát, és látja, mennyire kimerül a munkában. Azt gondolta, ha hétvégén elvonulhatnak pihenni, talán kevésbé lesz ingerlékeny. De így is gyakran rászól a kislányra, türelmetlen vele. Hallotta már ön is… Réka régen egyáltalán nem volt ilyen!