– Jó estét – biccentett higgadtan. – Folytatjuk a beszélgetést, vagy lezárhatjuk?

Hajnalka arca hamuszürkévé vált. Ildikó kapkodva próbált levegőhöz jutni, mintha partra vetett hal vergődne. Levente volt az egyetlen, akin még látszott némi szégyen; nagy nehezen feltápászkodott a székről.

– Menjünk innen – morogta az orra alatt. – Elég cirkuszt csináltatok. Mondtam előre, hogy ebből baj lesz…

– De a csomagok… – kezdte volna Vivien megszokásból, ám Emese tekintete elég volt ahhoz, hogy elharapja a mondat végét.

Kapkodva indultak kifelé, egymást lökdösve a szűk előszobában. Nem hangzott el búcsúszó, sem békülékeny ígéret egy későbbi telefonhívásról. Csak ingerült szuszogás és az ajtó csattanása maradt utánuk.

A lakásban hirtelen csend lett. Márk a konyha közepén állt, ökölbe szorított kezében a piros papírfecnivel. Vastag könnycseppek gördültek végig az arcán, világos csíkokat húzva a poros bőrön. Úgy nézett Emesére, mintha valami csodát látna.

– Emese néni… – suttogta bizonytalanul. – Miért tetted? Most majd…

– Most már nem bánthatnak – szakította félbe gyengéden Emese, és leguggolva szorosan magához ölelte. A kisfiúból régi ruhák és kimondatlan magány illata áradt. – Nem fognak többé fenyegetni. Figyelni fogok rád, ígérem. Réka is melletted áll. De ha bármi történik, azonnal hívsz. Megegyeztünk?

Emese szemét könnyek csípték. Részben a feszültség oldódott fel benne, részben a sajnálat szorította a szívét ezért a védtelen gyerekért. És volt ott még valami más is: egy új, erős érzés. Tíz év házasság után először nem pusztán „a testvér kényelmes feleségének” érezte magát, hanem olyan nőnek, aki képes határokat húzni a saját otthonában.

– Mit szólnátok egy teához? – lépett elő Réka a szobából, miközben a pulóvere ujjával megtörölte a szemét. – Hoztam tortát is. Sejtettem, hogy ma szükség lehet rá. A rokonaid úgysem érdemelnék meg.

Márk félénken elmosolyodott, és a pulóvere ujjába törölte az orrát.

– Kaphatok… abból a szeletből, amin a rózsa van? – kérdezte alig hallhatóan.

– Neked jár a legnagyobb darab – felelte Emese határozottan. – Ez nem vita kérdése. Az igazság elsősorban azoknak fontos, akik még nem tudják megvédeni magukat.

Pillantása az immár csukott ajtóra siklott, majd az asztalon heverő számításokra. Az a papírlap, amely az imént még puszta kimutatás volt, most pajzzsá vált a kapzsisággal és közönnyel szemben.

Az ünnepek óta először érezte úgy, hogy a levegő a lakásban végre tiszta és könnyű.