Vajon tényleg ennyire zárkózott lenne? Talán nem vágyik sem arra, hogy nála legyenek, sem arra, hogy ő legyen vendég? A kérdés egyre gyakrabban fogalmazódott meg benne, és nem hagyta nyugodni.

…sem vendégségbe menni nem volt kedve. Pedig furcsa módon alapvetően társasági embernek tartotta magát: élvezte a nagyobb összejöveteleket, lakodalmakat, kerek évfordulókat, ahol sokan vannak, pezseg a hangulat. Csak éppen azt nem kívánta, hogy mindez a saját nappalijában történjen.

Végül is nem vagyunk egyformák – töprengett tovább. Van, aki természetesnek veszi, hogy az otthona időről időre afféle panzióvá alakul, másnak viszont már a gondolattól is görcsbe rándul a gyomra. Egyesek könnyedén alkalmazkodnak, ha felborul a napirendjük, ha felkavarodik a megszokott ritmusuk, míg mások számára ez kész katasztrófahelyzet.

Emese arra is gondolt, hogy talán akkor egyszerűbb vendégeket fogadni, ha az embernek palotaszerű háza van és fürge segítői, akik leveszik a terhet a válláról. Sőt, a legkényelmesebb talán az lenne, ha inkább semleges helyen találkoznának: egy kávézóban vagy étteremben. Éjszakára pedig mindenki visszavonulhatna egy szállodába. Csakhogy a faluban se elegáns vendéglő, se hotel nem akadt.

Borús gondolataiból a férje zökkentette ki. Leült mellé a kanapéra, átölelte a vállát, és csendesen megszólalt.

— Emesém, ne haragudj rám. Ostoba voltam, nem vettem észre, hogy ez neked teher. Fiatalon még élveztük a sürgést-forgást, akkor más volt minden. Mostanra megváltoztunk, mások a szokásaink is. Felhívtam Kristófot. Tudod, mire jutottunk? Idén csak Márk jönne. A felesége vett egy nyaralót, és azt mondja, nyáron inkább ott élne a természet közelében. Márk meg nem akar a nyakunkon lenni, sátorozna a folyóparton, mint régen. Emlékszel? Lehet, hogy én is csatlakozom hozzá pár napra. Nosztalgiázunk egyet, és közben nem zavarunk téged. Mit szólsz? Anyával is beszélek. Tényleg nincs rendjén, hogy havonta ellenőrzést tart. Ha látni akar minket, jöjjön csak úgy, minden felhajtás nélkül. Ha pedig elégedetlenkedik, majd mi megyünk hozzá vendégségbe. Készüljön ő.

Emese hálás pillantással nézett rá, fejét a vállára hajtotta. Mégiscsak jó társa van — és igazán kár lenne apróságok miatt összekülönbözni.