Később, már az ünnepi asztalnál ülve, halkan a férjéhez fordult:

— Beszélnél Erikával? Jó lenne, ha egy kicsit visszafogottabban viselkedne. És azt is mondd meg neki, hogy a táncok legyenek kulturáltak és maradjanak a fiataloké, mert attól tartok, még ebből is kellemetlenség lesz.

Aztán még hozzátette ingerülten:

— Legalább egy kicsit foghatná vissza magát, mert komolyan mondom, már kellemetlen nézni is!

Nóra számára egyértelmű volt, hogy Erika viselkedése messze túlment a jó ízlés határán. Az anyósa nyíltan flörtölt a lány egyik unokatestvérének férjével, amit a férfi felesége érthető módon rossz szemmel nézett. A levegő szinte vibrált a feszültségtől, és Nóra legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében.

Amikor elérkezett a fiatalok első tánca, a már kissé kapatos Erika hirtelen előállt azzal, hogy a hagyomány szerint fehér kendőt kellene kötni a menyasszony fejére. Nóra azonban határozottan tiltakozott.

— Eszem ágában sincs bármit is a fejemre húzni! Tönkreteszik a frizurámat! Erika, kérlek, hagyd ezt abba!

Majd a férjéhez fordult:

— Nem akarok semmiféle régi szokást. Modern esküvőt terveztünk, nem falusi lakodalmat. Márk, csillapítsd le az édesanyádat!

Az ünnepség után Márk valóban megpróbált komolyan beszélni az anyjával, de Erika értetlenül fogadta a szemrehányásokat.

— Ugyan, mit tettem, amiért ennyire fel vagytok háborodva? Épp értetek igyekeztem!

Szerinte a kendő felhelyezése elmaradhatatlan része az esküvőnek, ahogy az is, hogy rizst szórnak az ifjú párra, hiszen az a bőséget jelképezi. Nem értette, miért okozott ezzel akkora felháborodást.

Nem sokkal Márk házasságkötése után Erika elveszítette az állását. A cég, ahol hosszú évekig dolgozott, új tulajdonoshoz került, és az új vezetés teljesen lecserélte a csapatot. A negyvenhat éves nő egyik napról a másikra munka nélkül maradt.

A korábbi, tekintélyes fizetésének búcsút mondhatott, és hamar arra jutott, hogy a legegyszerűbb megoldás, ha a fiához fordul segítségért.

— Márk, nehéz helyzetbe kerültem — kezdte panaszos hangon. — Van ugyan némi félretett pénzem, de az nem tart ki sokáig. Szükségem lenne a támogatásodra.

A férfi nem fogadta örömmel a kérést.

— Nem tudlak eltartani. Most már saját családom van. Tízezer forintot tudok havonta adni, de ennél többet nem.

Erika felháborodott.

— Tízezret kettőnkre? Ugye csak viccelsz! Ez még rám sem elég, nemhogy Lillára is. Ne felejtsd el, hogy a húgodat nevelem! Legalább harmincezret adj!

— Lilla után kapod a gyerektartást — felelte nyugodtan Márk. — Balázzsal tartom a kapcsolatot, tudom, hogy pontosan utal. Ötvenezer forintot küld tisztán, és ezen felül ő állja az ajándékokat, a ruhákat, a különórákat is. Még az iskolai étkezést is ő fizeti. Így hogy lehet, hogy havi hatvanezer sem elég?

— Nem elég! — csattant fel Erika. — A feleséged is dolgozik. Ketten együtt legalább százötvenezer forintot kerestek. Mindketten vezető beosztásban vagytok.

Majd szemrehányóan tette hozzá:

— Ne légy már ilyen szűkmarkú! Csak nem hagyod az anyádat az út szélén?

A vita hosszasan elhúzódott. Nóra egyáltalán nem lelkesedett az ötletért, hogy anyagilag támogassák Erikát.