– Teljesen megfelelő készülék – válaszolta higgadtan Márk. – Nekem is ugyanilyen van, két éve gond nélkül használom.

– Te ne szólj bele! – csattant fel Erika. – Ha neked megfelel a bóvli, hordd csak. De nekem vegyél rendes, modern okostelefont. Induljunk a boltba, majd én kiválasztom, melyik kell.

– Szó sem lehet róla – rázta meg a fejét Márk. – Ismerlek. Ha szabad kezet kapsz, százezres készülékkel jössz ki. Vagy ezt használod, vagy maradsz telefon nélkül.

– Micsoda megaláztatás! – tört ki sírva Erika. – Ide jutottam, hogy a saját fiam rajtam spórol! Inkább nem kell semmi. Vidd vissza! Jobb, ha nincs telefonom, mint hogy ezzel az ócskasággal járjak.

Nóra döbbenten figyelte a jelenetet, és egyre világosabbá vált számára, hogy ez a vita még korántsem ért véget.

Márk és Nóra végül kabátot vettek, és lementek a ház elé, hogy kicsit kiszellőztessék a fejüket.

– Azért elég magasra tette a lécet az anyukád… – jegyezte meg Nóra elnyújtott hangon. – Nem is értem, honnan ez a fényűzés. Valami előkelő családból származik?

– Tulajdonképpen igen – sóhajtott Márk. – A nagyszüleim a maguk idejében kifejezetten jól éltek. Amikor anyám nagykorú lett, külön lakást kapott tőlük. Taníttatták, ráadásul amikor huszonhárom évesen úgy döntött, pályát módosít, még egy diplomát is finanszíroztak neki.

Egy pillanatra elhallgatott, majd keserűen folytatta:

– A nagymamám mindig azt mesélte, hogy gyerekként is mindent megkapott. Nem ismert korlátokat. Sokáig jól keresett, hozzászokott a kényelemhez, az igényes dolgokhoz. Csak éppen most valahogy én fizetem meg ennek az árát…

Erika még aznap éjjel felbukkant náluk. Olyan késő volt, hogy Márk és Nóra már mélyen aludtak, ezért percekig kellett dörömbölnie, mire végre ajtót nyitottak neki.

– Mi tartott eddig? – támadt rá a fiára azonnal, amikor az álmosan kitárta az ajtót. – Meddig kell még a lépcsőházban ácsorognom? Nem halljátok, hogy csengetek?

– Mi történt? – kérdezte Márk értetlenül. – Miért jöttél ilyenkor?

– Vészhelyzet van! – jelentette ki drámai hangsúllyal. – A szomszéd lakást kiadták. Hat férfi költözött be, állandóan bömböltetik a zenét, bűz terjeng a folyosón, és mindenféle kétes alak jár fel hozzájuk. Ma éjfélkor megint felriadtam a zajra, átmentem szólni nekik.

Erika felháborodottan gesztikulált.

– Egy szakállas fickó nyitott ajtót, és még fenyegetőzni is kezdett, hogy rosszul járok, ha nem fogom be a számat. Egyedül élek, természetes, hogy megijedtem. Pár napig nálatok maradok. A rendőrséget már értesítettem, majd ők rendet tesznek.

– Gyere be – állt félre Márk. – Lefektetlek a nappaliban, hozok ágyneműt, kihúzom a kanapét.

– Van itt egy második hálószoba is – vágott vissza Erika sértődötten. – Talán a kanapén kéne aludnom, mint valami megtűrt rokon? Készítsd elő azt a szobát nekem.

Márk inkább nem kezdett vitába az éjszaka közepén. Nem akarta felébreszteni Nórát, aki napok óta rosszul érezte magát, és végre sikerült elaludnia.

Erika azonban mindent megtett, hogy ez ne így maradjon. Hangosan kommentálta, mit csinál a fia, utasításokat osztogatott, majd kétszer is visszaküldte, hogy cserélje le az ágyneműt, mert nem tetszett neki a huzat színe.

Nóra végül felriadt a zajokra. Amikor meghallotta az anyósa éles hangját, forrt benne a düh.

Ez már tényleg túlzás – gondolta, miközben magára kapta a köntösét. – Ezt nem hagyom szó nélkül.

– Mi ez az éjszakai színjáték, Erika? – lépett be a nappaliba ingerülten. – Feküdjön le végre. Önnek nem kell reggel dolgoznia, de mi Márkkal igen.

– Ne üsd bele az orrod! – sziszegte Erika, rá sem nézve. – Ki adott jogot, hogy dirigálj? Ez nem a te lakásod! Menj vissza a hálóba, és maradj ott. Mi majd elintézzük.

Ekkor Márk türelme is elfogyott.

– Elég volt, anya! – mondta határozottan. – Egy percet sem maradsz itt, ha így beszélsz. Pakolj össze, és menj el. Haza, szállodába, bárhová – csak ne ide. Nem tűröm, hogy a feleségemmel ilyen hangnemben beszélj. Ebben a lakásban ő az úrnő.

Erika megsértődve kapta fel a táskáját. Az ajtóból még visszaszólt, hogy ezek után soha többé nem hajlandó szóba állni a fiával.

Márk és Nóra azonban nem estek kétségbe. Pontosan tudták, hogy ez a nagy fogadkozás nem tart örökké.

Azóta Márk igyekszik a lehető legkevesebbre szorítani az érintkezést az édesanyjával, Nóra pedig teljesen megszakította vele a kapcsolatot.