– A család büszkesége vagy – hangoztatta Melinda egyre gyakrabban. – Drága kislányom, hogy vagy? Egészséges vagy? Mikor látogatsz meg minket?

Nóra különös gyengédséggel gondolt Rékára. Bár a húga érkezése miatt szorult háttérbe egykor, felnőttként már értette, hogy Réka sem kapja meg azt a figyelmet és biztonságot, amelyben neki a nagyszülei mellett része volt. Ezért mindig igyekezett örömet szerezni neki.

Az első fizetéséből ajándékokat vett Emesének és Benedeknek, akiket rajongásig szeretett, és az apjáról sem feledkezett meg. Egy hónappal később Réka születésnapja következett: Nóra mesébe illő ünnepséget szervezett, előtte pedig együtt járták végig az üzleteket, hogy kiválasszák a legszebb meglepetéseket.

Réka végül nemcsak egyetlen ajándékot kapott: Nóra egész ruhatárát felfrissítette, új kabátokat, csinos ruhákat, apró kiegészítőket választott neki, hogy a húga valóban különlegesnek érezhesse magát.

Nem sokkal később azonban Melinda telefonjai egyre sűrűbben érkeztek. Eleinte panaszos hangon kért kisebb összegeket, később már követelőzőbbé vált. Arra hivatkozott, hogy a fizetések alacsonyak, minden drágul, a gyógyszerek pedig szinte megfizethetetlenek. Mindig akadt valami indok.

– Rékának nincs rendes télikabátja.
– Nekem teljesen tönkrement a csizmám.

Nóra eleinte adott pénzt, de a kérések hónapról hónapra nagyobbak lettek. Amikor a következő fizetés után az anyja ismét megjelent, már sejtette, hogy ennek véget kell vetnie. Ezúttal egy új hűtőszekrényre kellett volna a pénz, mert a régi „bármelyik pillanatban felmondhatja a szolgálatot”.

– Nem tudok segíteni. Nekem is vannak kiadásaim – mondta határozottan.

– Miféle kiadásaid? Készen kapsz mindent. A nagyszüleid nyugdíj mellett is dolgoznak, eltartanak téged. A saját anyádnak és testvérednek meg nem segítesz?

– Ti is dolgoztok. Vegyétek meg, amire szükségetek van – zárta rövidre Nóra.

A helyzet akkor mérgesedett el igazán, amikor Melinda megtudta, hogy a lánya autót vásárolt. Keserves siránkozásba kezdett: mindenki elhagyta őt, még a saját gyermeke is hátat fordított neki. Nem értette, hogy Nóra pontosan emlékszik arra a megkönnyebbült örömre, amely az arcukon ült, amikor annak idején a nagyszülőkhöz küldték.

A lelki zsarolás ezúttal sem hozott eredményt. Melinda egy fillért sem kapott, mégis biztos volt benne, hogy Nórának van pénze – csak ki kell találni, hogyan lehetne megszerezni.

Ekkor váratlanul csörgött a telefon. Réka hívta.

– Kórházba visznek. Elcsúsztam, csúnyán beütöttem a lábam, lehet, hogy eltört. A járókelők mentőt hívtak. Nem tudok sokáig beszélni, mindjárt lemerül a telefonom. Ha jössz, hoznál töltőt?

Melinda fejében egy szempillantás alatt megszületett a terv. A gondolat, hogyan fordíthatná ezt a helyzetet a maga javára, hirtelen egészen világos formát öltött benne.

Melinda gondolatai villámgyorsan összeálltak tervvé. Nóra aznap kapta meg a fizetését, hamarosan hazaér a munkából. A testvérének sürgős műtétre van szüksége – legalábbis ezt fogja mondani. Ha Réka telefonja lemerül, senki sem tudja majd ellenőrizni a történetet. Egy ilyen helyzetben egy nővér nem tagadja meg a segítséget. Csak gyorsnak kell lennie. Minden a kezére játszik – nyugtázta magában, majd sietve elindult a lánya elé.