Amikor Nóra meglátta az édesanyját a ház előtt várakozni, azonnal sejtette, hogy ismét pénzről lesz szó. Elhatározta, hogy ezúttal nem enged. Ám amit hallott, az még őt is elbizonytalanította. Sajnálta Rékát, ugyanakkor Melinda kétségbeesett könnyei nem tűntek őszintének. Mégis, ha valóban baj van, nem késlekedhet.

Elővette a mobilját, és tárcsázta a húgát. A gépi hang közölte: a hívott szám nem kapcsolható.

– Melyik kórházban van Réka? Nem érem el – kérdezte élesen.

– Az intenzíven fekszik, oda nem vihet be telefont senki – vágta rá Melinda. – Nem engednek be hozzá, az operáció sürgős. Add ide a pénzt, én elintézem.

Nóra szó nélkül az autója felé indult.

– Gyere, menjünk együtt.

– Fáradt vagy munka után, pihenj inkább – próbálta visszatartani az anyja színlelt aggodalommal. – Majd én elviszem.

Nóra azonban beült a kocsiba, és elindult. Melinda végül nem tartott vele. Útközben Nóra telefonon érdeklődött, melyik osztályra vitték a balesetest. A traumatológiára irányították. Amikor belépett, és meglátta Rékát mosolyogva az ágyon, minden kétsége szertefoszlott.

– Szia! Honnan tudtad? – csodálkozott Réka.

– Anyu hívott. A részleteket majd később. Hogy vagy?

– Megröntgeneztek, nincs törés, csak húzódás. Jegelték, kapok egy rögzítőt. Hazavinnél? Pár hét pihenés vár rám.

A történtek után Melinda többé nem próbált pénzt kicsikarni. Nóra továbbra is adott ajándékot születésnapra és újévkor, de csak annyit, amennyit jónak látott.