“Add ide a pénzt, én elintézem” — Nóra leleplezte a hazugságot
Egy elszakított gyermek sorsa igazságtalan és megrázó.
Nóra mindössze kétéves volt, amikor az édesapja elhagyta a családot. Az édesanyja, Melinda, viszonyt kezdett egy másik férfival, és Gábor képtelen volt megbocsátani a hűtlenséget. A bíróság döntése értelmében a kislány az anyjánál maradt.
A fellángolás azonban gyorsan kialudt: amint Melinda egyedül találta magát egy kisgyerekkel, a szerető nyomtalanul eltűnt az életéből. Így alakult, hogy Nóra nevelésének terhe jórészt az apai nagyszülőkre, Benedekre és Emesére hárult. Fiuk válása elszomorította őket, de leginkább azért fájt a szívük, mert attól tartottak, ritkábban láthatják majd rajongásig szeretett unokájukat.
Melinda második házassága sem bizonyult tartósnak. Miközben a saját boldogságát kereste, egyre gyakrabban háttérbe szorította a lányát, mintha megfeledkezne róla.
Gábor hétvégenként magához vette Nórát, ám ilyenkor is többnyire a nagyszülőknél kötött ki, akik igyekeztek pótolni mindazt a törődést és figyelmet, amit a szüleitől nem kapott meg. Az apának időközben új családja lett.
Melinda életében is feltűnt egy új férfi, Márk. Amikor harmadszor is férjhez ment, Nóra már betöltötte a tizenkettedik évét.
A kislány szorgalommal, jó jegyekkel próbált az anyja kedvében járni, remélve, hogy így kivívhatja a szeretetét. Melinda figyelmének középpontjában azonban elsősorban a férje állt, és Nóra nehezen találta a helyét a mostohaapja mellett.
Hamarosan újabb családtag érkezését várták. Nóra is készült rá: tudta, hogy kishúga születik majd, akit óvnia és szeretnie kell. Ám Réka világra jötte után minden gondoskodás és gyengédség a csecsemőre irányult, a nagyobbik lány pedig egyre inkább fölöslegesnek érezte magát otthon.
Egyre sűrűbben fordult elő, hogy Gábor elvitte magával, majd a saját szüleinél hagyta, ahol tárt karokkal fogadták. Ott valóban ő volt a szemük fénye. Az apának a második házasságából szintén két lánya született, és ez a helyzet újabb kérdéseket vetett fel Nóra helyéről a családban.
Azonban azok a kislányok többnyire az édesanyjuk szüleinél töltötték az idejüket, így Nóra ott sem találta igazán a helyét. Lassan, szinte észrevétlenül távolodott el az anyjától, és ez a távolság az évek során csak nőtt.
Gyerekként csendes, alkalmazkodó természetű volt, korán önállóságra szokott, és a tanulás sosem jelentett számára akadályt. Nagymamája, Emese, angoltanárként dolgozott, ezért Nóra egy emelt szintű nyelvoktatást nyújtó iskolába járt. Emese és férje, Benedek, minden szabad percüket az unokájukra fordították; számukra ő jelentette a mindennapok örömét és értelmét.
Az érettségi után Nóra sikerrel felvételizett az egyetemre, és továbbra is a nagyszüleinél maradt. Tartotta a kapcsolatot az apjával és annak családjával, az édesanyjával viszont csak ritkán találkozott. Az asszony sosem érdeklődött igazán a lánya tanulmányai vagy érzései felől.
Diplomája megszerzése után Nóra külföldi szakmai gyakorlaton vett részt, majd egy rangos vállalatnál helyezkedett el. Amint biztos, jól fizető állása lett, az anyai szeretet hirtelen látványosan felerősödött.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz