— Ugyan, ne kezdjetek már a küszöbön civakodni — szólt közbe Márk, mielőtt újra fellángolhatott volna a vita. — Inkább gyertek, főztem teát, minden készen van.

A nap hátralévő része meglepően békésen telt. Ildikó ezúttal visszafogta magát, alig tett megjegyzést a menyére, Lilla pedig udvarias, már-már példás modorban viselkedett. Másnap reggel Ildikónak a rendelőintézetbe kellett mennie, estére pedig azt tervezte, hogy hazautazik.

Ez a kilátás kifejezetten feldobta Lillát. Szinte szárnyalt a gondolattól, hogy a látogatás hamarosan véget ér. Ennek tudatában különösen igyekezett kedves lenni az anyósával — ráadásul most nem is esett nehezére. Este hamar lefeküdtek. Éjszaka úgysem keresztezik egymás útját, reggel pedig mindketten munkába indulnak, Ildikó pedig a vizsgálatra. A találkozások száma minimálisra csökken, mire Lilla hazaér, remélhetőleg már üres lakás fogadja. Minden a lehető legsimábban alakult.

Reggel mindenki a maga dolgára indult. Ildikó nem vitte magával azt a táskát, amellyel érkezett. Azt mondta, nem akarja egész nap cipelni az orvosi rendelőben, majd később visszajön érte, hiszen a vonata csak este indul. Addig még visszatér a fia és a menye lakásába.

Lilla nyugodt lélekkel tartott haza a munkahelyéről. Biztosra vette, hogy az anyósa addigra már úton lesz hazafelé. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor belépve a lakásba Ildikót találta a nappaliban.

— Ildikó? Hát nem utazott el? Úgy emlékszem, azt mondta, reggel vizsgálat, este pedig indul haza.

— Látom, mennyire örülsz, hogy még itt találsz — jegyezte meg az idősebb asszony száraz hangon. — De kénytelen leszel még egy kicsit elviselni. Az orvos további kivizsgálásokat írt elő. Azt mondta, néhány eredményre napokat kell várni, ezért maradnom kell még pár napot.

— Valami komoly bajról van szó?

— Nem hinném, de ebben a korban jobb biztosra menni. Nem vagyok már fiatal, nem engedhetem meg magamnak, hogy félvállról vegyem az egészségemet. Ha az orvos szerint további vizsgálatok szükségesek, akkor elvégzem őket.

— Pontosan mifélék?

— A neveiket nem jegyeztem meg. Vérvizsgálat, ultrahang, ilyesmik. A többi időpontot ő intézte, egy papírra felírta, mikor melyik rendelőbe kell mennem. Majd visszaviszem neki az eredményeket, és ő eldönti, mi a teendő. Nekem nem kell minden szakkifejezést fejben tartanom.

— És mikorra kaptad a következő időpontot?

— Egy hét múlva.

— Egy hét? Az előbb még azt mondta, csak néhány napról van szó. A pár nap és az egy hét nem egészen ugyanaz.

— Ne kapd fel rögtön a vizet — felelte Ildikó hűvösen. — Igyekszem nem a terhedre lenni, és megpróbálom úgy alakítani, hogy minél kevesebb gondot okozzak.

— …Megpróbálok békességben viselkedni, nem avatkozom semmibe. Nem miattad, hanem a fiam érdekében. Az ő nyugalma számít nekem igazán. Megteszek mindent, hogy ezen az egy héten ne kelljen idegeskednie. És neked, mint tisztességes feleségnek, ugyanígy kellene tenned.

— Kellene? — kérdezett vissza Lilla élesen.

— Inkább úgy mondom, bízom benne, hogy te is így állsz hozzá.

— Rendben. Az utcára nyilván nem tesszük ki. Viszont lenne néhány feltételem.