— Miféle feltételek?

— Az, hogy önellátó lesz. Vagyis maga intézi a bevásárlást, maga főz, és természetesen maga mosogat el maga után. Emellett nem ártana, ha a gyerekekre is ránézne. Dél körül érnek haza az iskolából, mi pedig csak estefelé. Nélkülünk nem ülnek le tanulni, így sokszor késő estig velük kell foglalkoznunk. Mivel most itt van, kérem, figyeljen rá, hogy időben elkészítsék a házi feladatot. És persze kapjanak ebédet is, amikor hazaérnek. Ha ezek megfelelnek, maradhat arra az egy hétre.

— Mintha lenne választásom — morogta Ildikó. — Legyen hát. Mit tehetnék, ha ilyen „kedves” menyem van?

— És a legfontosabb továbbra is érvényes: semmi szemrehányás felém.

— Értettem. Nem lesz veszekedés — zárta le hűvösen az asszony.

Az első napokban Ildikó pontosan teljesítette, amit vállalt. Bevásárolt, főzött, figyelte az órát, mikor jönnek haza az unokák. Aztán lassan megváltozott a hangneme.

— Lilla, a gyerekeid elképesztően neveletlenek. Fogalmuk sincs, mi az engedelmesség. És a tananyaggal is komoly gondjaik vannak. Egyszerűen nem értem, hogyan neveltétek őket.

— Akkor most itt a lehetőség, hogy segítsen — felelte nyugodtan Lilla. — Nem idegen számukra, hanem a nagymamájuk. Nyugodtan részt vehet a nevelésükben. Főleg, hogy jelenleg nincs más elfoglaltsága. Vagy azt gondolta, a gyerekek maguktól nőnek fel? Rengeteg munka van bennük.

— Most te akarsz kioktatni a gyereknevelésről? — csattant fel Ildikó. — Én neveltem fel neked azt a remek férjet, akivel élsz. Köszönetet mégsem kaptam soha. De nem is ez a lényeg. Nem tudok egész nap az unokákkal foglalkozni, vizsgálatokra járok.

— A fiúk azt mondták, nem jár sehova — jegyezte meg Lilla higgadtan. — Legfeljebb a boltba vagy sétálni. Orvosi vizsgálatról szó sincs.

— Reggelente megyek, amikor ők iskolában vannak, ezért nem látják.

— Érdekes, mi sem nagyon vesszük észre, hogy korán a rendelőbe indulna — válaszolta Lilla. — De ha valóban délelőtt intézi az orvosi dolgait, akkor délután semmi akadálya, hogy tanuljon velük. Mindig azt mondta, a gyereknevelés nem nagy ügy. Most megmutathatja, hogyan kell. Szívesen tanulok magától.

Erre Ildikó nem talált érdemi választ. Másnap inkább Márknál próbált szerencsét.

— A feleséged arra kényszerít, hogy egyedül cipeljem haza a nehéz szatyrokat. Nekem kell bevásárolnom, miközben a hűtőtök tele van élelemmel. Még néhány zöldséget is sajnál tőlem. Azt mondta, mindent magamnak kell megvennem…

…vegyek meg, és főzzek is magamra. Ráadásul még a gyerekeiteket is rám bízza. És te ezt szó nélkül eltűröd? Így bánnak az anyáddal a saját otthonodban?

Márk sóhajtott, majd higgadtan felelt:

— De hiszen te magad egyeztél bele ezekbe a feltételekbe. Először azt mondtad, csak egy napra jössz. Most meg már egy teljes hétről beszélünk. Anya, ismerlek. Pontosan tudom, mire vagy képes, ha el akarsz játszani valamit.

— Azt állítod, hogy hazudok nektek? — csattant fel Ildikó. — Szerinted kitaláltam az egészet? Nincs jobb dolgom, mint az egészségemet kockáztatni, csak hogy bosszantsalak benneteket?

— Rendben, akkor mutasd meg a beutalókat — válaszolta a fia nyugodtan. — Vizsgálatokra csak papírral lehet menni. Az orvos biztosan adott neked. Hol vannak?