Abban a pillanatban kristálytisztán megértette: nem fáj.

Undorodik.

— Menjünk vissza — szólalt meg aztán emelt hangon, túlzott lelkesedéssel. — Milyen barátságos ez a konyha!

Márk összerezzent, és átkarolta volna.

Lilla finoman, de határozottan kibújt az ölelésből, és visszasétált a nappaliba.

Leült Benedek mellé, és szándékosan közelebb húzódott hozzá. A férfi gondolkodás nélkül átölelte — természetesen, erőlködés nélkül.

— Kinga, segíthetek valamiben? — kérdezte Lilla.

— Nem, már majdnem kész… De hol van Márk?

— Tényleg, hová tűnt? — csatlakozott Benedek. — Csak nem egy egész vasúti menetrendet kell kivárnunk?

Lilla gyorsan a térdére csapott.

— Aú!

— Célozgatás nélkül — súgta oda.

Kinga semmit sem vett észre, és elindult a férjét keresni.

— Muszáj itt maradnunk? — kérdezte Lilla halkan.

— Már megbántad?

— Ez nem ünneplés. Inkább komédia.

— Ha most lelépünk, az feltűnő lesz.

— Legyen az.

— Várjuk meg az éjfélt.

— Azt mondják, ahogy kezded az évet, olyan lesz a folytatás.

— Kipróbáltam. Nem igaz.

Kinga visszatért.