— Csak vicceltem — módosított azonnal Benedek. — Nem együtt vettük. Egyszerűen… ugyanarra esett a választásunk, csak máskor.

— Értem — vont vállat Kinga, bár a tekintete továbbra is kutató maradt. — Lilla, ha van kedved, szívesen megmutatom a lakást, mielőtt leülünk vacsorázni.

— Majd én! — vágta rá Márk túl gyorsan, és szinte menekülésként ragadta meg Lilla kezét. — Gyere, megmutatom a konyhát.

Amint becsukódott mögöttük az ajtó, a férfi arca megkeményedett.

— Felfogod, mit művelsz? — sziszegte indulatosan. — El kell menned. Most azonnal. Ez így vállalhatatlan!

— Ki akarsz dobni? — Lilla saját nyugalmán is meglepődött. — Azt mondtad, nem szereted őt. Akkor hazudtál?

— Nem hazudtam — felelte kapkodva, túl gyorsan.

— Akkor mitől rettegsz ennyire?

Márk elfordította a tekintetét.

— Lebuktathatjuk magunkat.

— És ha igen?

— Még nem állok készen! — tört ki belőle, bár továbbra is suttogott. — Majd én döntöm el, mikor és hogyan derül ki minden!

— Már döntöttél — mondta Lilla fáradtan. — Szavak nélkül is.