— Lilla, miért vagy ilyen levert? — kérdezte Benedek, amikor elsétált az asztala mellett.

A lány valóban a monitorra meredt, és minden erejével azon volt, hogy visszatartsa a könnyeit. Most nem engedhette meg magának. Főleg nem az ünnepek előtt.

Gyorsan összeszedte magát, és nyugodt arckifejezést erőltetett magára.

— Levert? Ugyan már. Csak elgondolkodtam.

Benedek közelebb hajolt.

— Talán azon, hogy Márk nem hívott meg szilveszterre?

A férfi túl könnyed mosollyal mondta.

— Komolyan ezt gondolod? — felelte Lilla hűvösen. — Családja van.

— Tudom — vont vállat Benedek. — Engem is hívtak valahová az ünnepre.

— …engem is hívtak valahová az ünnepre — tette hozzá Benedek egy félmosollyal.

— Nahát, gratulálok — vágta rá Lilla, és a hangja egy árnyalattal élesebbé vált, mint szerette volna.

Tudta jól, hogy Benedek és Márk régóta barátok. Mégis, amikor kimondva hallotta, hogy oda készül, összeszorult a gyomra.

— Azt mondta, vigyek magammal valakit… — folytatta Benedek jelentőségteljesen.

Lilla mellkasában hirtelen görcs keletkezett. Mindenki párban lesz. Mindenki. Csak ő nem. Mert rossz emberbe szeretett bele.