— Elmész? — kérdezte a férfi.

— Hová?

— Velem. Hozzájuk. Megnézhetnéd közelről, milyen az élete.

— Most komolyan beszélsz? — meredt rá hitetlenkedve. — Az otthonába? Szilveszterkor?

— Úgy, mint az én kísérőm.

— És nincs senkid, akit elvihetnél?

— Senki — felelte nyugodtan. — Teljesen egyedül vagyok.

Lilla nem tudta eldönteni, játszik-e vele, vagy valóban komoly az ajánlat.

— Csak egyet kérek — tette hozzá Benedek halkan. — Erről ne beszélj neki.

— Ne mondjam el…? — ismételte zavartan.

— Nos? Bevállalod, vagy keresek mást?

Lilla mély levegőt vett. — Én… rendben. Elmegyek.

— Szuper. Nyolcra ott vagyok érted. Küldd át a címet.

A bizonytalanság azonban nem tágított. Valaha úgy rémlett, Benedek többet érzett iránta. Vagy csak képzelte? Tíz hónap hosszú idő — bármi elmúlhat ennyi alatt. Most mégis mellette állt, és őt hívta.

Mi lesz, ha ezzel tönkreteszi a barátságukat Márkkal?

És mi van, ha épp ő rombol szét mindent?

Egy hirtelen gondolat villant belé: tulajdonképpen kicsoda ő?

Érett nő, vagy csupán egy makacs kislány, aki oda megy, ahová nem lenne szabad?