Este nyolcig idegesen járkált a lakásban. Ruhát cserélt, levette, visszavette. Tükörbe nézett, majd hátat fordított. Többször megfogadta, hogy lemondja az egészet. De a vágy, hogy végre lássa Márk feleségét, erősebb volt minden józan érvnél.

Márk azt állította, nincs rendben a házasságuk.

Ha valóban így lenne, akkor miért vannak még mindig együtt?

Amikor Benedek telefonja megcsörrent, Lilla keze remegett.

— Ennyire feszült vagy? — nevetett bele a kagylóba. — Velem leszel. Nem eshet bajod.

— Neked sem? — kérdezett vissza halkan.

— Mindketten szabadok vagyunk.

— Én nem.

— Ha egy nős férfihoz kötődsz, az a legnagyobb bizonyíték a szabadságodra — felelte szárazon.

— Ez elég furcsa logika.

— Lehet. De legalább őszinte.

Lilla felnevetett, inkább a feszültség miatt, mint valódi derűből. Benedek könnyed volt, élő, kiszámítható.

A szíve azonban nem nála volt.

Az ajtó szinte azonnal kinyílt, amikor megérkeztek.

— Jaj, de jó, hogy jöttetek! — csilingelte Kinga ragyogó mosollyal. — Benedek, és ráadásul nem is egyedül!