Belül valami hirtelen elszakadt. Egy vékony, addig feszesen tartott szál.

És vele együtt szertefoszlott az az érzés is, amelyet eddig szerelemnek nevezett.

Ennyire futotta a képzeletéből? — villant át az agyán keserűen.

— Teljesen megőrültetek? — sziszegte Márk, közelebb hajolva hozzájuk. — Azonnal el kell mennetek. Ez így vállalhatatlan!

Benedek egy lépéssel Lilla elé állt, mintha ösztönösen védené.

— Márk, nyugodj meg.

A konyhából Kinga hangja csendült fel:

— Márk, segítenél egy pillanatra?

A férfi ingerülten megfeszült, még vetett egy dühös pillantást Lillára, aztán ökölbe szorított kézzel elindult a hang irányába.

— Azt hiszem, nem túl boldog, hogy itt vagyunk — jegyezte meg Lilla halkan.

— Tényleg? — húzta félmosolyra a száját Benedek. — Nekem úgy tűnt, majd kicsattan az örömtől.

Lilla akaratlanul is felhorkant.

— Le kell vennem ezt a nyakláncot. Most azonnal — suttogta. — Segítesz?

— Szó sem lehet róla.

— De hát ugyanaz van rajta!

— Pontosan ezért marad rajtad.

— Ennek nem lesz jó vége… — remegett meg a hangja.