Benedek lesegítette róla a kabátot, gondosan félretette, majd kikísérte a nappaliba. Az asztal bőségesen meg volt terítve: elegáns tálak, aprólékosan elrendezett falatok, gyertyák. Látszott, hogy Kinga sok energiát fektetett az estébe.

Nem sokkal később ő is megjelent, kezében egy tál szendviccsel.

— A pezsgőt még betettem hűlni — mondta derűsen. — Majd éjfél körül bontjuk… Ó.

A tekintete Lilla nyakára siklott, és ott is maradt.

— Igen… — bólintott Lilla zavartan. — Nekem is feltűnt.

— Én vettem neki — vágta rá gyorsan Benedek. — Néha elképesztő egybeesések vannak.

— Tényleg? — kérdezte Márk az ajtóban megjelenve, kezében két üveggel. A hangja feszülten csengett.

— Együtt választottátok? — nézett rájuk Kinga figyelmesen.

Közelebb lépett. Most már kétség sem férhetett hozzá: a két ékszer minden apró részletében azonos volt.

— Igen, együtt — felelte Benedek higgadtan.

— Prágában? — csodálkozott Kinga. — Nem is tudtam, hogy jártál ott.

Benedek futó pillantást vetett Márkra. Az alig észrevehetően megrázta a fejét.