— Az adásvétel lezárult, Márk. Nincs visszaút. És mi sem vagyunk többé család. Amikor a ruháimat szemeteszsákokba tömted, akkor döntöttél.

— De hová menjek most? — tárta szét tanácstalanul a karját. — Kijelentkeztem a nagymamám lakásából, hogy eladhassuk…

— Menj az édesanyádhoz, Márk. Az egyszobásba. Éljetek együtt, ahogy mindig is szerettétek volna.

Megérkezett a taxi, én pedig beszálltam.
— A repülőtérre? — kérdezte a sofőr.
Elmosolyodtam, talán először ezen a hosszú napon, és éreztem, hogy kiegyenesedik a hátam.
— Nem. A Siófok Hotelbe.

Holnap pedig elkezdődik az új életem.

Az autó lassan elindult. A visszapillantó tükörben még láttam, ahogy Márk visszasétál a padhoz, ahol Ilona már hevesen hadonászva kiabál neki. A hangjuk azonban nem jutott el hozzám. Felhúztam az ablakot. A kocsi belsejét finom bőrillat és drága parfüm töltötte meg — pontosan olyan illat, mint amilyennek a jövőmet képzeltem.