«Kölcsönadtam. Kölcsön!» — vallotta be Gergő zavartan
Átkozott, szégyenteljes titok rántja szét a családot.
– Azonnal utaljátok vissza azt a pénzt, amit Gergő adott nektek! Semmi joga nem volt hozzá! Az a gyerekek megtakarítása!
Az anyós azonban egy pillanat alatt harci üzemmódba kapcsolt, és olyan hangerőre váltott, mintha a szomszéd faluban is hallani akarná mindenki.
– Az utolsó fillért is még azelőtt kaptam tőle, hogy te világra hoztad volna az ikreket! Akkor még rendes fiú volt, nem felejtette el az anyját, hozta haza a pénzt! Aztán hirtelen fontosabb lett neki a saját családja meg a kölykök! Azóta egy vasat sem láttam tőle!
Réka ekkor Gergő felé fordult, szemében aggodalom csillant.
– Ugye nem utaltál át pénzt egy másik számlára? – kérdezte feszülten.
– Nem csináltam semmit! – vágta rá Gergő élesen.
– Miért emelsz hangot? – hökkent meg Réka. – Csak kérdeztem.
– Mindig valami ostobasággal találsz meg! – fakadt ki a férfi. – Fogalmam sincs miről beszélsz! Nem láttam, nem tudok róla! És különben is, dolgom van!
Réka egy pillanatra szóhoz sem jutott. A kérdés egyáltalán nem volt jelentéktelen – sőt, kifejezetten súlyos. Ilyen heves reakcióra azonban nem számított.
– Akkor tedd szabaddá magad! – csattant fel. – Le akartam venni pénzt a gyerekek számlájáról, hogy befizessem a gyógyüdülést, és azt közölték velem, hogy a számla teljesen üres!
– És? – vetette oda Gergő ingerülten. – Biztos vagy benne, hogy jó számláról akartál levenni? Nem lehet, hogy megint azt felejtetted el megszüntetni, amit már rég be kellett volna?
– Pontosan ezért kértem részletes kimutatást az összes tranzakcióról – halkította le a hangját Réka, mert kiabálva nehéz volt tisztán fogalmazni. – Fél éve egyetlen forint sem érkezett a fő számlára. A kamatszámláról pedig készpénzben vettek fel pénzt egy vidéki bankfiókban. Ha nem te voltál, akkor valaki kifosztott minket!
– Ugyan már! – legyintett Gergő. – Nem így szoktak bankot rabolni. Nem adtad oda valakinek a telefonodat? Nem lehet, hogy az alkalmazáson keresztül ment el a pénz? Vagy véletlenül átutaltad máshova?
– Nem érted? – emelte fel ismét a hangját Réka. – Készpénzben vették fel egy közeli település bankfiókjában! Megvan a fiók száma, a dátum, az időpont! Ha nem te intézted, hogy máshol helyezd el, akkor ellopták az összes megtakarításunkat!
– Na végre! – húzta el a száját Gergő. – Most esett le? Igen, én vettem fel.
– Akkor miért játszod itt a színházat? – tört ki Rékából. – Majdnem infarktust kaptam! Mondd meg, melyik bankba tetted, melyik számlára! Hozzá kell férnem! Ki kell fizetnem az üdülést!
A férfi nyílt tekintettel nézett rá, mégsem szólt.
– Gergő! – szólt rá élesebben.
– Fizess a saját kártyádról – felelte hűvösen. – Ahhoz a pénzhez most nem lehet hozzáférni.
– Megőrültél? Lekötötted valami felmondhatatlan konstrukcióba? És ha szükség van rá? Mint most! Ha én állom az üdülést a saját számlámról, a hónap végén kenyéren és vízen élünk!
– Kölcsönadtam. Kölcsön! Pár hónap, és visszakapjuk – mondta Gergő.
– Megbeszéltük, hogy senki sem tudhat erről az összegről! – emlékeztette szemrehányóan Réka.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz