Azonnal megcsapott a levegő. Nehéz, állott szag terjengett a lakásban. Ez nem az én otthonom illata volt. A megszokott tisztaság és friss kávé helyett túlpirított hagyma, olcsó cigaretta és dohos levegő keveréke kavargott, mintha napok óta egyetlen ablakot sem nyitottak volna ki.

— Előrehozták a járatot — feleltem kurtán, miközben letettem a bőröndöt. — Megmagyarázná, mi folyik itt, Ilona? És miért nem működik a zár?

Az anyósom ajka vékony vonallá szorult.
— Kicseréltük a betétet. A te kulcsod mindig akadozott, Márk csak szenvedett vele. De ő ügyes férfi, megoldotta.

Beljebb mentem a nappaliba — és ott földbe gyökerezett a lábam.

Az a skandináv stílusú, letisztult tér, amelyet három éven át aprólékosan alakítottam ki, teljesen eltűnt. A kanapét a falhoz tolták, középen kartondobozok és batyuk tornyosultak, mellettük egy kopott, lepattogzott oldalú kiságy állt. Az íróasztalomon, ahol korábban csak a laptopom feküdt, most pelenkacsomagok, hintőpor és mindenféle babaholmi hevert összevissza.