– Tisztességes ember nem rendezkedik át más lakásában engedély nélkül – felelte Tibor keményen.

– Micsoda hang! – sikította Kinga. – Márk, hallod? A szüleid megaláznak!

Márk lesütötte a szemét, nem szólt.

– Egy hetetek van – ismételte Tibor. – Találjatok lakást, és költözzetek.

Kinga dühösen megpördült, és bevágta maga mögött a nappali ajtaját.

Az ezt követő napok még feszültebbé váltak. Kinga látványosan semmibe vett minket. A gyerekek is átvették a hangnemét. Benedek minden apró megjegyzésre visszafeleselt.

– Maga nem mondhatja meg, mit csináljunk! – vágta oda.

Réka szándékosan kiborította a vizet, morzsákat szórt szét a padlón. A legkisebb pedig állandóan sírt, éjszaka is, így alig aludtunk.

Kinga ráadásul a gyerekek előtt hergelte őket.

– Látjátok, milyen kegyetlen a nagymama és a nagypapa? Ki akarnak tenni bennünket. Nem számítotok nekik.

A tekintetükben már nyílt ellenszenv tükröződött. Egyre nehezebben viseltem ezt a légkört. Végül felhívtam Márkot a munkahelyén.

– Azonnal gyere haza. Beszélnünk kell.