…majd fintorogva méregette a tűzhelyet.

– Ildikó, ezen a serpenyőn süt? – kérdezte élesen. – Hát ez teljesen lepattogzott! Igazán vehetnének már rendes edényeket.

A kezemben megállt a fakanál. Öt éve használtam azt a serpenyőt, és soha semmi baja nem volt.

– Kinga, semmi gond nincs vele – feleltem higgadtan.

– Dehogynem. Ez így vállalhatatlan – vágta rá.

Lassan felé fordultam, és igyekeztem nyugodt tekintettel ránézni.

– Ebben a lakásban én döntöm el, milyen edényt használok a saját konyhámban.

Csak egy lenéző horkantás volt a válasz. Sarkon fordult, kiviharzott a nappaliba, és olyan erővel csapta be maga mögött az ajtót, hogy beleremegtek az ablakok.

Az igazi megpróbáltatás azonban a harmadik hétre esett. Kinga addigra teljesen beleélte magát abba, hogy ő itt az úrnő. Parancsokat osztogatott, mintha cselédek vennék körül.

– Emese, töröld le a port a gyerekszobában! – szólt rá egy délután. – Vastagon áll mindenhol.

– Tibor, este ne kapcsolja be a tévét! A gyerekek tanulnak!

– Nem kellene ilyen hangosan beszélgetniük, zavaró.